Úgy tud egy masszőz régiúj lenni, hogy valamikor járok hozzá, aztán sokáig nem, aztán egyszer megintcsak igen.
Évekkel ezelőtt mentem el hozzá, miután egy jó cimbora volt nála és két szimpatikus dologról számolt be, hogy jólérezte magáta lány nyoszolyáján, meg hogy mongol.
Mindkét tényező jelentőséggel bír, ugyanis az illető úr meglehetősen válogatós, az a fajta, akinek a szar se elég büdös (Gézám, bocs, de ilyen vagy) és ha neki valaki tetszik, az határozottam tud valamit.
Ami ezen kívül ígéretessé tette ezt a masszázskalandot, az a mongol lányok jó híre. (a kép illusztráció)
Tovább olvasom »
