A halogatás annak tudatos és rendszeres elodázása, amiről tudjuk, hogy meg kell csinálnunk. A halogatás – szokás, melyre figyelmetlenségünk és fegyelmezetlenségünk eredményeként tettünk szert. Egy teljesen természetes és bizonyos határokon belül normális folyamat. Azonban minden ötödik felnőtt számára a halogatás valódi gondot okoz. Oka többféle lehet, talán unalmasnak, nehéznek vagy időpazarlásnak tartjuk, esetleg úgy gondoljuk, hogy a várható eredmény nem lesz tökéletes. Ha ezektől a kellemetlennek tűnő feladatoktól ideig-óráig megszabadulunk, annak pozitív hatása van a hangulatunkra. A pszichológusok szerint ilyenkor a tudatalattiban kavargó érzelmeink összekapcsolódnak az elvégzendő feladattal, s ellenérzéseink megakadályozzák, hogy elvégezzük, amit kell. Melyek és milyenek ezek az érzelmek? Például a kudarctól való félelem, amely akár a pánikig is fokozódhat . Sokszor a félelem nem is reális, csak egy tárgytalan szorongás tör elő az emberből. Másik lehetséges érzelem a düh, a lázadás, mely halasztásra sarkallja az embert. Bármily furcsa is, de a sikertől való félelem is halogatásra sarkallhatja az embert. A negatív beállítottságú ember nehezen hiszi el, hogy sikere is lehet, ezért szongva addig mondogatja magának, hogy "nekem úgysem sikerül", amíg valóban nem tudja teljesíteni a feladatot. Az ilyen emberek a szorongó halogatók, s a háttérben személyiségi zavarok, pszichés problémák húzódnak meg.
Pató Pál úr hagyatéka – „Ej, ráérünk arra még” mottóval – sokak számára ismerős lehet. A munkahelyi elvégzendő feladatok hegyekben állnak, ám a krónikus halogatók – ahelyett, hogy hozzáfognának, és folyamatosan dolgoznának – privát emaileket írogatnak, szétnéznek a közösségi oldalakon, azaz mindent elkövetnek, hogy még egy kicsit húzzák-halasszák munkájukat. A halogatás természetesen nem csak a munkavállalókat érinti, hanem a még tanulókat is: vizsgaidőszak alatt nagy hagyománya van a vizsgák folyamatos elhalasztásának, amelynek a vizsgaidőszak végén eluralkodó pánik és káosz lehet az eredménye.
A halogatás ugyanakkor a legtöbb esetben csak rossz szokás, melytől nehéz, de nem lehetetlen megszabadulni.
A szorgalom azon tulajdonságok közé sorolható, amelyet életünk során számos területen hasznosíthatunk: jól jön a munkavégzés, a tanulás és a házimunka elvégzésekor is, ám mit lehet tenni, ha hajlamosak vagyunk a halogatásra?
Íme néhány tipp
- Legyünk minél konkrétabbak, a feladatok meghatározásától kezdve a munka kezdési időpontjának a meghatározásáig!
- Ha szükséges, bontsuk le a feladatainkat minél kisebb lépésekre és próbáljunk meg egyszerre 15-20 percet dolgozni.
- Legyünk realisták az időnkkel kapcsolatban! Sajnos hajlamosak vagyunk túlbecsülni, hogy mi mindent tudunk elvégezni egy adott időegység alatt, ezért érdemes egy kicsit több időt hagyni egyes feladatokra.
- Zárjunk ki minden zavaró tényezőt, ami egy kicsit is elterelheti a figyelmünket! (pl.a közösségi oldalak vagy a videómegosztók)
- Fogadjuk el, hogy vannak olyan tennivalók, amelyeket nem szívesen végzünk el…
- A nemszeretem feladatokon is túl kell esni, ezért érdemes a legnehezebbnek tűnő, legkevésbé kedvelt feladattal kezdeni!
Képzeljük el, milyen lesz végre nyugodtan hátradőlni, ha végeztünk a feladatainkkal!
Ez persze nem jogosíthat fel arra, hogy munka helyett álmodozzunk….
