A csók kultúrafüggő, különböző országokban máshogy alakult a megítélése, más-más jelentőséggel bír napjainkban. A dél csendes-óceáni területen lévő Mangaria sziget lakói számára a csókolózás egészen a XVIII. századig ismeretlen volt, az ott élők számára azonban sohasem jelentett problémát az érzelmük kimutatása. Még ma is akadnak olyan országok, amelyekben nem illik mások előtt ilyen formában megmutatni az összetartozást. Japánban például ez tabunak számít. Az ajkak és a száj testünk egyik legérzékenyebb erogén zónái, hiszen tele vannak idegvégződésekkel. Csókolózás közben örömhormonok árasztják el testünket, amitől akár az egekben is érezhetjük magunkat. Tehát a szájak összeérintése a szeretet kifejezése, hiszen ez által örömet okozunk a másiknak. A tudósok egy része ennek az érzésnek a kapcsán vélik megfejtettnek a csók eredetét. A legtöbb ősi kultúrában ugyanis az anyák úgy táplálták csecsemőjüket, hogy a megrágott ételt „átadták" a szájukba. Ez az intimitás, az odaadás kifejezése volt, valószínüleg ebből alakult ki a csókolózás.
Egy másik elképzelés szerint a csók kialakulásának az „eszkimópuszihoz" van köze, amelynek során az eszkimók összedörgölik az orrukat és ez által megszagolják a másikat. Ugyanis bizonyított, hogy illatunk meglepően sok mindent elárul rólunk. „Illatunk valójában immunrendszerünk testi fenotípusa"- magyarázza Rachel Herz, a New Yorkhoz közeli Brown egyetem pszichológusa. Sőt, szaglásunk összeköttetésben áll az érzelemközpontunkkal is, tehát előfordulhat, hogy számos „egymásra találás" hátterében az illatok állnak.
Akár így, akár úgy, de az évek során kialakult a mindenki által ma is ismert csók. Azonban nem volt mindig ilyen egyértelmű és megengedett szokás – régebben hiedelmek és babonák kapcsolódtak hozzá. A vallások megjelenése előtt a csók mágikus cselekedet volt, lélekcserének tartották. Úgy gondolták, hogy a légzés nem pusztán fizikai jelenség, hanem a lélek ki- és bejárása. Tehát egymás szájának érintése a legtisztább szeretet és legmélyebb barátság kifejezése volt. A „francia csókot" valószínűleg egy apró kisvárosban, Pays de Mont-ban találták ki, ahol ez a túlnépesedés elleni védekezés egyik szokása volt. Az olykor sokáig tartó „nyelvcsatákkal" a gyermeknemzést próbálták elkerülni, ezzel is megakadályozva a település túlnépesedését. A csók eredetét vizsgáló tudósok arra az eredményre jutottak, hogy a nyelves puszinak eredetileg nem sok köze volt az erotikához. A csók tehát egyáltalán nem ösztönös cselekvés, ahogy sokan hiszik, hanem tanult viselkedésforma. Láthatjuk, hogy a csókolózás milyen útvesztőkön jutott el a mai értelméig, mennyi érdekes szokás keresztezte útját. Érdemes a ma már hétköznapinak tűnő dolgok mélyére nézni, hogy ezzel még több érdekességet csempésszünk a mindennapokba.
Többféle hiedelem is kapcsolódik a puszi ezen formájához, de ezek többnyire pozitív jelentésűek, hiszen a csók mindig a megbecsülés, a tiszta barátság és a szerelem jele volt. Régebben azt tartották, hogy akinek viszket a szája széle az csókot érez; akinek az orra, az pedig hamarosan csókot kap egy bolondtól – tehát rászedhető az illető. Úgy gondolták, hogy ha az alvó gyereket puszilják meg, az felnőve beképzelt lesz; valamint, hogy eltűnik a lámpaláz, ha egy türkiz követ szájunkkal érintünk. A törökök úgy gondolták, hogy az újszülöttet ha talpán megpuszilják, az könnyen fog majd járni. Szintén elterjedt hiedelem volt a színésznők körében, hogy ha újévkor egy tűzoltóval csókolóznak, akkor ez egész évre biztosítja számukra a kellő szerencsét.
Megannyi kultúra, megannyi szokás. Láthatjuk tehát, hogy a csókolózás milyen útvesztőkön jutott el a mai értelméig.
Folytajuk! A pajzán indiaiak, Nagy Sándor és a smárolás, A római csókkirályok, A sötét középkor, A francia csók, Híres filmcsókok
