Minden kapcsolat ígéretekkel és izgalmakkal indul. A kezdeti áhítatban az érzelmektől túlfűtve idealizálunk, és szinte megrészegülünk az újdonság varázsától. Azonban a későbbiekben – ha ennek az idilli állapotnak a fenntartása mégsem sikerül – hajlamosak vagyunk a másikban keresni a hibát, miközben megfeledkezünk a párkapcsolat legnagyobb lehetőségéről: önmaguk fejlődéséről és átformálásáról. A sikeres párkapcsolathoz a másik hibáit a pozitív tulajdonságaival együtt kell értékelnünk és elfogadnunk. Ha erre képtelenek vagyunk és mindenáron a tökéletesség illúzióját hajkurásszuk, nem remélhetünk tartós boldogságot. Ha nem rendelkezünk azokkal a lelki képességekkel, amelyek egy másik emberrel való szoros érzelmi viszony kialakításához és fenntartásához szükségesek, előre félünk a kudarctól, a lelki kötődéstől vagy túl gyors tempóban haladunk előre, garantáltan nem fog összejönni az, amit szeretnénk. A harmonikus együttléthez nagyfokú empátia, alkalmazkodás és konfliktuskezelés szükséges, valamint az, hogy reálisan lássuk saját gyengeségeinket és erősségeinket. Sokan úgy gondolják, hogy a párkapcsolat egyfajta dominanciaharc, ahol ki kell alakítani az alá- és fölérendelt szerepeket. A férfi és nő közti kapcsolat azonban nem versenyhelyzet, sokkal inkább arról szól, hogy a felek hozzáadják pozitív tulajdonságaikat a másikéhoz és mindenkinek megvan a saját célja, ambíciója. Ha a nemi szerepek a helyükön vannak, mindkét fél színesebb és gazdagabb személyiséggé válhat, ami pozitívan befolyásolhatja a párkapcsolat minőségét .
Elvárások kereszttüzében: A kapcsolatainkba sok olyan elvárást is beleviszünk, ami nem is feltétlen belőlünk ered, hanem rokonaink, szüleink és barátaink elvárásain alapul. Ezek kapcsán kialakul egy olyan belső késztetés, hogy olyan tulajdonságokat préseljünk ki párunkból, ami segítené a családunkba, környezetünkbe való beilleszkedést. Vágyunk arra, hogy ebbe a képbe besimuljon a partnerünk is, különben két tűz közé kerülünk. A szülők (később anyós/após) kritikája valójában a saját kritikánk is, de már a párunk mellett állunk ki érzelmileg.
A konfliktust kétféle módon lehet feloldani: szembemehetünk addigi szemléletünkkel és a párunkhoz igazodunk, vagy kitartunk addigi beállítódásunk mellett, de így a partnerünkkel kerülünk összeütközésbe. Utóbbi esetben ő dönthet arról, hogy hozzánk igazodik, vagy sem, de ha mindkét fél mereven ragaszkodik az álláspontjához, az szakításhoz vezethet.
-LaM-
