Történt egyszer, hogy az egyik masszőr balhéját kirúgás követte, szolidaritásból követte őt az összes kolléga, így teljes személyzetcsere jött.
Egy ötvenes, vörösre festett, kissé duci hölgy volt az újak közül a leggyakrabban szolgálatban. Beszélgettünk, kipróbáltam.
Nagyon tudott!
Soha nem került szóba, hogy van-e szakképzettsége. Azt elmondta, hogy az egyik emeleten ő volt a fő szobaasszony, takarított és ágyat húzott és akkor kapta az ajánlatot a fitnessre, amikor a négyek egyszerre léptek le onnan.
Okleveles masszőz vagy sem, csodálatosan dolgozott. Lelkiismeretesen átgyúrt, először hason, majd miután hanyattfordultam, a lábamat tekergette meg úgy, hogy először a boka, majd a térd, végül a csípő ízületeit mozgatta át. Ezután jött egy olyan lazító masszázs, amibe rendszeresen belealudtam.
Egészségre – kiáltotta harsány vidámsággal és egy hatalmasat csapott a combomra. Ez volt az egyetlen rossz húzása és erről nem tudtam leszoktatni, pedig hónapokig jártam hozzá. Mindig azután kapcsolt, hogy felriasztott a szendergésemből – persze akkor már késő volt.
Elágaztak aztán az útjaink, én másik szaunába pártoltam át, ő pedig visszament szobaasszonynak, miután a szálloda kiadta bérbe a fitnesst.
Egyszer eszembe jutott, hogy de jó is volt a kezei között.
Megkerestem.
Eljött hozzám.
Megmasszírozott.
A végén hatalmasat csapott a combomra…
Sajnos azóta sem láttam, mert azzal búcsúzott: a régi ismeretségünkre tekintettel vállalta el egyszer a házhozmenést, amúgy ez neki nem fér bele az életébe.
Kár.
RoK
Törzsolvasónktól kaptunk levelet, aki két különös kalandjáról számolt be. Pontosan megírta, melyik két masszőrhölgynek köszönte meg szépen a lehetőséget, hogy beszélgethetett velük, ám ennyi lés nem több, látogatásra végül egyik esetben sem került sor. Nem véletlenül!