A pokrócmasszázs kelléke egy pokróc, de ezt nem a kuncsaft alá terítik, hanem a szegény munkadarab tökmindegy hogy mire fexik, ugyanis a sárkány besorolású elkövető stílusa a pokróc. Vagyis barátságtalan, helyenként igencsak goromba szegény. Szegény az ügyfele is, de annak csak egy órán keresztül kell elviselnie a sárkány pokrócságát, utána mehet Isten hírével, de a sárkány ott marad magának és a nap hátralévő részét is morgással, dünnyögésselés pöfögéssel töltheti.
Egy gyógymasszőr asszonynál jártam minap.
Oszlásnak indult, a szétmállásrend középkeresztjét bőven kiérdemelt, egyemeletes ház első emeletén várt, egy tiszta, de nagyon üres lakásban. A szikár, ötvenes asszony olyan barátságtalan volt, mint két ukrán határőr Grúzia felé. Rámförmedt, hogy feküdjek oda, rámreccsent, hogy forduljak meg, odaböffent, hogy akarok-e prosztatamasszázst, majd tömören kifejtette, hogy ő nem társalkodónő, masszázsra jöttem, nem teadélutánra, igaz?
A szolgáltatás vége felé közeledve rákérdezett, hogy szeretnék-e elélvezni? Tette ezt kábé olyan szívélyességgel, ahogy egy tápos biztonsági őr keltegeti a metróállomás területén elszenderedett hajléktalant. Mondtam neki, hogy beérem majd azzal az élvezettel, ami az elköszönés után tör rám váratlanul, úgy magától. Én erre megsértődtem volna, de a sárkánynak a szeme sem rebbent, biztos már korán reggel vagy tegnap sértődött meg és úgymaradt.
Amíg összecihelődtem, azért elpanaszolta, hogy mennyire utálja ezt az egészet – én meg elárultam neki, hogy látszik, csak nem akartam bántani, így nem kérdeztem rá, hogy akkor miért ezt csinálja?
Egy vágóhídon jobban élvezné a munkát ő is, meg a kuncsaftjai is.
Mindez jónéhány évvel ezelőtt történt, szerencsére azóta a hölgy eltűnt a piacról.
Lehet hogy tényleg átment a húsiparba?
RoK
