A masszázsfotelekkel viszont elvagyok, annak ellenére, hogy lassan már a hatos villamoson is reklámozzák. Vásárokon, kiállításokon, plázákban, egyszóval mindenütt ott vannak, ahol sok ember fordul meg és nyomulnak ezerrel.

Néha beleolvasok a jól megfogalmazott marketingszövegbe és csak a hátam borsódzik.
Ismétlem, nem a nyomulás zavar, hanem a reklámozott műfaj.

Egyet kipróbáltam. A kedves hölgy egyáltalán nem volt erőszakos, megmutatott szinte mindent, végigpróbálhattam több szék rengeteg programját.

A gép tette a dolgát.
A bőrhuzat alá rejtett görgők gyöntölték az izmaimat és az ízületeimet.
Ki tudja milyen szerkezet rázogattott.
Az egyik húzós árú gép állítólag még a mozgásszervi problémáimat is felismerte.
Hogy jól csinálta-e, nem tudom, az viszont biztos, hogy a próba után egy álló héten keresztül fájt mindenem.
No nem mindenem, mert pl az ujjaim, a gyomrom és a tojásaim nem, de a hátam, a vállam, a nyakam és a térdem igen.
El tudom képzelni, ahogy egy fanatikus masszázsfotel-árus bebeszéli nekem és saját magának is, hogy ez már a gyógyulás jele.

Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy a hozzáértő masszőzök tudását, a masszázs intim légkörét, a test manuális feltérképezését és az emberi hangot bármilyen gép is pótolni fogja valaha. Ahogy a guminő sem pótolja a sikamlós puncit.

A masszázsfotelt vegyék meg újgazdagék, és ugyanúgy ne használják, mint a csónakház előtt parkoló motorcsónakjukat, az úszómedencét, a kondigépeket, az alagsori szaunát, meg a jólét összes többi kötelező kellékét.

Én meg inkább maradok a hús-vér masszőzöknél!

RoK