Vannak emberek, akik – ahogy jómagam – az átlagon felül érzékelik a másik ember ember kisugárzását, rezdüléseit, érzéseit, ez pedig a masszázs során átjön.
Férfi nem csak azért ne érjen hozzám, amit egy korábbi posztomban megírtam, hanem mert egyszerűen nem bírom elviselni azonos töltésű ember közelségét, ha meg netán ellentétes a töltése, vagyis nőies, az még rosszabb.
Voltam már olyan gyógymasszázson, amit nagyon szakképzett, rendkívül hozzáértő, ám meglehetősen kedvetlen, kedélytelen masszőz végzett és a blogban kitárulkozó masszőr gyakorlatának megfelelően előre átadott busás borravalóval sem tudtam jobb kedvre deríteni.
A masszázsban egyikünk sem talált túl sok örömet.
Mondhatja erre az átlag nagyokos, hogy rendesen megnyomkodta a derekamat a pénzemért, mi a fenét akarok még?
Az érintés sokféleségét hírből sem ismerők részére egy kézzelfogható hasonlat: a közért pénztáránál az a fontos, hogy minél hamarabb végezzek és ne vágjanak át.
Megtörténhet ez úgy, hogy a köszönésen kívül egy szót sem szólunk egymáshoz, rezzenéstelen, barátságtalan pofával viseljük el azt a 2-3 percet, amit a sors egymás közelében tölteni rendelt, de közben akár lehet egymás felé néhány mosolygós, emberi gesztusunk amitől utána mindketten jobban érezzük magunkat.
Ez nem kerül semmibe, mégis nagyon sok ér.
Korábban írtak itt hölgyek olyat, hogy valaki más ugrott be a megszokott masszőrük helyett és zaklatássá fajult a gyógyterápia – nekem is volt kellemetlen élményem egy beugrás kapcsán.
Az egyik thai masszázsszalonban a megszokott, negyvenes hölgy helyett egy huszonéves szépleány jutott nekem.
Alig vártam hogy leteljen a másfél óra, a szerencsétlen annyira szenvedett. Unottan, kelletlenül végezte az ismert mozdulatokat, közben letargikus ábrázattal révedt a semmibe.
A thai masszázsban szó sincs erotikáról vagy érzékiségről, nem is vagyok meztelen, mert rámadnak egy erre a célra gyártott ruhát, de akkor is ott van a közvetlen közelemben egy másik ember, érzem a rezdüléseit, hallom a légzését, látom az arcát – és bizony nem érzem magam túl jól, ha látom, hogy utálja az egészet.
Ha minden mozdulatában benne van, hogy szívesebben sütkérezne otthon a tengerparton, enne egy kis hűtött mangót és nem a hazájától távoli hideg országban kellene összecsomagolnia egy begörcsölt izmú pasit.
Nem szeretem az általánosítáokat, de nem vagyok mentes az előítéletektől.
Azt tapasztaltam, hogy a szép nők többsége teljesen el van szállva saját magától.
Épp ezért semmi jóra nem számítok egy bombázó masszőztől, aki úgy érzi, nőként tesz szívességet azzal, hogy hozzámnyúl.
Egy csúnya és egy szép masszőrhölgy közül a legtöbb férfi a szépet választaná.
Én vagyok a kisebbség.
Én biztosan a csúnyábbat választanám, ugyanis az érintésével meghálálná a döntésemet, természetesen akkor is, ha szó sem lenne érzékiségről.
Továbbra is éljenek az érett nők, az ifjú szépségek pedig szerényedjenek és tanuljanak sokat!
RoK
