Mentem is boldogan, hisz egy jó masszázs aranyat ér, megváltozik tőle az ember közérzete.
Hümm.
Biztosan profihoz kellett volna fordulnom, de nem volt rá pénzem, így aztán beértem a két alkalommal kísérleti nyúlként.
Semmi különöset nem éreztem utána.
Most viszont meginvitált egy Mester.
Nagyszerű.
Aztán elgondolkodtam, mert a Mester történetesen jelenlegi főnököm.
Jajjmá… rossz az, aki rosszra gondol.
Esze ágában sincs kikezdeni velem, nekem sem vele.
Mégis, dilemmába kerültem.
Kétségeim támadtak, tartok az egésztől, aggódom, fenntartásaim vannak – s kereshetném még a szinonimákat tovább. Mit ne mondjak, amikor életem társának megemlítettem a lehetőséget, nem csillant fel a szeme. Persze, persze, nem kell mindent a másik orrára kötni, de én egy ilyen hülye őszinte teremtmény vagyok. (Nálam a Társ fogalma szent – de ezt majd egy másik bejegyzésben taglalom.) Tehát feltettem magamnak a kérdést úgy morálisan, s vitatkozunk. Én meg én.
É: Helyénvaló-é, ha ilyen bizalmas viszonyba kerülök kenyéradó gazdámmal. Mert le kellene ugye vetnem a ruháimat.
é: Nabumm!!! Bikiniben is láthatna akár egy strandon nyáron.
É: Az más, ott nem érint meg. De itt a testem-lelkem kellene kitárnom, alávetnem magam játszódásainak.
é: Neki tudnia kell veled együtt gondolkodni, a rezdüléseidből érezni meddig mehet el.
É: Pont ettől tartok. Lehet, hogy oly zónákat is érint, hogy akaratomon kívül is másként reagál a testem, mint szeretném.
é: ha lelkileg felkészíted magad, nem fog bekövetkezni. Prűd vagy?
É: Nem, sosem voltam -vallom és gyakorlom a két ember kettesben mindent megengedhet egymásnak elvét-, de szabados sem.
é: Akkor meg mit dilemmázol? Nem vagy elég érett a kérdés kezeléséhez?
É: Ne viccelj, ötven évesen? Ebből az utolsó nyolcat szingliként tengetve?
é: Csak újra kérdezek: akkor meg?
É: Ismerem bennünket, nem szeretnék új konfliktus helyzetet sem magunkkal, sem másokkal szemben. Azt hiszem, ez a rövidnek mondható munkakapcsolat nem érett még meg erre a lépésre. Ne tedd fel a következő kérdést, hogy egy vadidegenhez elmennél-e, mert habozás nélkül vágnám rá, hogy igen! Hisz, ha nem tetszik, felállok és faképnél hagyom, soha többé nem látom. Most viszont kényszerpályán futok, s a megélhetésem mindennél fontosabb. Bár lehet, hogy pont azon múlik, elmegyek-e vagy sem???
A betyár életbe még egy dilemma!!!! 🙂
LadyCadbury
