Léptem már le masszázsszalonból is meg magánlakásról is, amikor kiderült hogy állatokkal osztják meg azt a néhány négyzetmétert, boldogan jött elém egy kutya, vagy tengerimalac lihegett egy akváriumban. Egyszer egy házhoz járó masszőrlányt nem engedtem be, mert egy hányadék törpekutyát hozott a hóna alatt. Meg is sértődött alaposan, mert nem hittem el, hogy a kutya sokkal tisztább mint az ember.
A francokat!
Vegyem le a cipőmet már az előszobában, de a kutya az az ágyra is felugrik.
Jártam már úgy, hogy a masszázst legszebb pillanatait megzavarta a házikedvenc, bejött a kutya, mellémugrott a macska, nyüszíteni kezdett a tengerimalac, beszart a sün, kirepült a kanári, banánt kért a majom.
Ez a legutóbbi kutyás sztori nálam is kiverte a biztosítékot.
Emberek!
Nem undorító, hogy bemegyek valahova, ahol fontos a higiénia és ott járkál egy gusztustalan, büdös négylábú, megnyalja a lábujjamat, liheg, csöpög a nyála, vakarózik, száll a szőre vagy épp tele van vele a lepedő, ahova meztelenül fogok feküdni?
A drágaságos gazdinak ez természetes és arra nem gondol, hogy a vendégeit ez taszítja?
Nem kellene csinálni egy feketelistát a mini állatkertekről?
Alkalmas a szolgáltatásra egy lakás, ahol állatok is laknak?
Vagy csak én vagyok ilyen finnyás?
Valószínűleg, mert gyakran látok olyan műtermi fotókat, amin a masszőrhölgy a kis kutyuskájával pózol.
Tutujgatja a kis baszott dögöt, utána olajat tesz a kezére és belém dörzsöli a kutyaszőrt meg minden más fertőzést, ami a kedvencében lakik.
Hányás!
Jógatanárok a megmondhatói, hogy csípőnk az a hely, ahol negatív érzelmeinket tároljuk-a híres galamb-pozitúra a jógafoglalkozásokon gyakran idéz elő gyakorlója számára is váratlan érzelemkitöréseket, sőt, gyakran megmagyarázhatatlan sírógörcsöket.