Húszévesen nem értettem az ötven felé járó vénembereket, miért ódzkodnak a szextől.
Konkrétan: idősebb kollégámnak szívességet kellett kérni az irattáros nőtől és sóhajtozott, hogy "na megint meg kell érte dugnom".
Én akkoriban nagyon örültem a szex mindenféle formájának, de ínséges idők jártak. Kevés olyan nő volt körülöttem, amelyik tetszett, de azoknak én nem tetszettem.
Az a nő amelyik nem az ízlésem szerint való volt, az nem tudott felizgatni.
Az irattáros pl. igen, de nagy szemtelenségnek tartottam volna kikezdeni vele.
Ma már megértem az akkori kollégát, nyugodjon békében szegény.
Tavalyelőtt halt meg és haj de sokat emlegetem most is.
Huszonegy éve vagyok nős.
Szeretem a feleségemet és a családomat is. Ragaszkodom hozzájuk.
Azt hiszem, a szexuális életünk alakulása tipikus. Ellaposodott a hosszú évek során és olykor hetekig rá se nézünk egymásra.
A hormonok persze dolgoznak.
Tisztességesebbnek és olcsóbbnak tartom az erotikus masszázs szolgáltatást mint a szerető tartását, vagy a félredugványozást. Két kollégám azért tart fenn egy garzont a cég közelében, mert az online társkeresőkön vadásznak és van olyan hét, hogy minden napra összejön nekik egy-egy gyors menet. Egyszer az egyikük megmutatta, kikkel volt az elmúlt hetekben.
Hát olyan nőket takarítani se vennék föl!
Egyszer otthon lebuktam.
Erotikus masszázson jártam és az asszony megérzett valami illatot.
Elmondtam neki.
Fagyos hetek voltak azok, hosszú beszélgetésekkel.
Ő javasolta, hogy ha ennyire nem bírok magammal, mondjam el neki, mit csinálnak velem a lányok, megpróbálja.
Elmondtam.
Próbálgatta.
Nem volt túl jó.
Tanítgatni próbáltam.
Hiába.
Nem volt elég ügyes, nem volt semennyire motivált.
A masszőrlány ugye azért teper, hogy nekem jó legyen, lepengessem a tiszteletdíját és legközelebb is hozzá menjek.
A feleségem azért kézimunkázott rajtam, hogy ne máshoz vigyem a csőre töltött fegyvert, hanem majd ő elrendez engem házon belül.
Kicsit kelletlenül, kicsit szemrehányóan a lebukás miatt.
Meg bizonyos dolgokat vele soha nem csináltatnék meg, mert annál jobban tisztelem benne a gyerekeim anyját, a partnert, akivel a fél éltemet leéltem.
Arról ne is beszéljünk, hogy nem volt elég ügyes.
Neki ehhez nincs tehetsége.
Sok masszőrlánynak ugyanígy nincs, de hozzájuk többet nem megyek.
A feleségemhez meg ma este is.
Maximum az erotika megint nem lesz téma.
Majd elalszunk ma is úgy, hogy simogatom a fejét és turkálok a hajában, mert ezt szereti.
Aztán elalszom én is és hétfőn megint elmegyek Vivienhez, aki mestere a masszázsnak és a kézimunkának is.
Isten látja lelkem: én megpróbáltam megjavulni, de nem ment.
