Jártam egy lányhoz., egy bérlakásban masszírozott igen jól.
Panaszkodott, hogy amikor megmondja az utcát, sokan szó nélkül rárakják a telefont.
Később derült ki, hogy ugyanabban a rövidke utcában nyílt egy másik bérlakás, ahol nagyon sok szutyok ribanc dolgozott és mind kamufotóval hirdette magát. Rossz híre lett a környéknek is, az én tuti szolgáltatómnak is el kellett onnan költöznie.
Én viszont kíváncsi lettem, milyen egy rosszhírű intézmény?
Felhívtam őket, bejelentkeztem….
Nem is volt semmi baj, a telefont búgó hangú diszpécser kezelte.
Tudom hogy ő volt, mert többször rápróbáltam és mindig ő vette föl.
Pontosan megjelentem a rossz szagú, öreg bérházban, felmentem a lépcsőn az elsőre és épp megtaláltam az ajtón a számot, amikor a folyosóra nyíló ablakon keresztül éktelen rikácsolást hallatszott ki.
– Most mija faszé mécc el? Nem teccik a csecsem? Mámeg mi a geci bajod van velem?
Nyílt az ajtó és egy hozzám hasonló fiú viharzott ki szélsebesen.
Ide voltam hivatalos, itt kellett volna szolgáltatást kapnom.
Azért becsöngettem.
Ajtó berregve nyílt, beléptem és tömény kocsmaszag vágott arcba, főleg cigarettafüst, de volt benne pálinkaszag és kicsi hányás is.
Kicsit hátrébb úgy bevágtak egy ajtót, hogy a vakolat peregni kezdett.
A telefonos csaj jött elém, fülén a telefonnal.
Nem tudtam, hozzám beszél, vagy a telóba.
Amikor rátért, hogy egy régi törzsvendég futott be váratlanul, akkor már tudtam, hogy ez nekem szól és hogy ennyi volt.
Még akart győzködni, hogy maradjak, van még másik lány is aki legalább olyan ügyes, mint akit én választottam, de ezt már hátamnak mondta, mert kifelé mentem.
Két ajtó csapódott egyszerre.
A bejárati egy kicsit diszkrétebben.
Vajon megtudják valaha ezek a ribancok, hogy jobb érzésű embernek mi a g… bajuk van velük?
lapzárta után érkezett:
1. a jóhírű intézmény elköltözött
2. a rosszhírű – némi hatósági közreműködéssel – bezárt
