.jpg)
Szentendréről már írtam korábban, kaptam is a pofámra a rasszista ízű cím miatt, aztán elmentem Debrecenbe és ott is kipróbáltam a thai lányokat.
Debrecen egyébként egészen más mint a kissé nyomott hangulatú szentendrei. A cívisváros thaiszalonja a momentán épp karbantartás alatt lévő mediterrán élményfürdő területén üzemel – zavartalanul. Itt a legelegánsabb a berendezés, itt van a legtöbb lány – és itt van Yo is, akibe majdnem beleszerettem.
Legutóbb másfél órás hagyományos thai, utána egyórás olajos masszázsért utaztam 450 kilométert. Megérte.
A hagyományos thaimasszázs puha matrcacon zajlik, rajtam egy a helyszínen kapott könnyű ruha.
Hanyatt fekszem.
Jön a cicamicc, nedves ruhával megtörölgeti a lábfejemet, majd nekiáll a talpamnak.
Ez az amit soha nem értek, ha alul masszíroz, akkor miért felül törölget?
Ez persze nem Yo specialitása, így csinálja az általam ismert összes thai lány.
A lábamnak a lábujjaim meghúzogatásával mondunk búcsút.
Haladunk fölfelé.
A combomon rendre megtalálja a kemény csomókat és szét szadizza rendesen – itt kezdek olykor vinnyogni. Elnéző mosoly, kenegetés kámforillatú kenőccsel, amitől felforrósodik a bőr és enyhül a fájdalom – de a szadi kíméletlenül folytatódik.
Következik a csípőízület, érdekes mozdulatokkal, én behunyom a szememet, látni sem akarom, ahogy szegény alsó végtagom tekerődik hol erre, hol arra, el is szenderednék, de egyszer csak valami hideg ér a homlokomhoz: jé, a lábam!
Hát ezt hogy csinálta?
Teljesen összecsomagolt ez a kis törékeny nő!
Oldalt kell fordulnom, úgy érzem, hentesdeszkán fekszem és azonnal lefejtik a csontjaimról az összes húst, de ez még épp elviselhető. Végül hasrafekhetek és jaj a gerincemnek!
Deréktájon van a legtöbb problémám, lumbágó, porckorongsérv és az összes következményei, megkapom ezekre is a magamét, kámforos kencével és jajgatással együtt, csak azon csodálkozom, hogy soha nem kékül meg a helye. Yo néha a könyökével tömködi vissza a csigolyák közül kikandikáló porcot. Jajnekem!
Ismét hanyatt, Yo mögém ül, kezébe veszi a fejemet, amitől a nyakszirtem környéke kezd recsegni. A csontkovácstól félek, hogy egy rossz mozdulattal lebénít, a thai lányokra bátran rábízom magam, sokkal szelídebben érik el közel ugyanazt a hatást.
Végül fel kell ülnöm törökülésbe, párna kerül a hátamra és a negyvenkilós lány teljes súlyával rám… izé nem tehénkedve, hanem madárkodva – lenyomja a felsőtestemet a lábaira. A tarkón összekulcsolt karjaim közé benyúl, az egyik lábával elémlép és fordít rajtam egyet először erre, aztán arra, oldalakat most így a népszavazás előtt inkább nem írok. A gerincem recseg-ropog, tehát van.
Majd megsajnál és átvonulunk az olajos masszázsra egy másik szeparéba, ahol zuhanykabin és masszázspad vár.
Itt kapom meg a kárpótlást az összes szenvedésért.
Valaki azt mondta, az olajos masszázs nem ér semmit, nos ezt cáfolnom kell.
Az olajos majdnem olyan intenzív mint a hagyományos thai, ugyanazokon a területeken jár, csak szelídebben, de azért fingatósan.
Egészen újjászülettem a majdnem háromórás kezeléstől.
Solymáron kicsit más a helyzet.
A szalon egy öregotthonban üzemel, ott is ugyanaz a thai zene szól – érdekes, mindig megéhezem tőle valami távol-keleti kajára – de a zenébe belevegyül a recepciós néni tévézése, olykor egy-egy a recepción unatkozó, nagyothalló lakó lármája, továbbá ami kevésbé zavaró, de érdekes: a lányok itt a zenével együtt énekelnek, egyfolytában egymással csacsognak és harsányan nevetnek a klienseik szenvedésén.
Lenne még a Madách tér a Belvárosban, de azt hiszem, azt inkább kihagyom.
Menjen a dzsumbuj közepére az, akinek nagyon muszáj.
kapcsolódó cikkek
