A jó masszázs fáj?

  • Helyszín

  • Masszázs típusa

  • Milyen panaszra jó?

Régóta olvasója vagyok az oldalnak, jól szoktam szórakozni a bejegyzéseken és a hozzászólásokon is.
Jómagam még csak néhányszor vettem igénybe masszázs szolgáltatást és maradtam az egészségügyi vonalon, erotikus szolgáltatónál még nem jártam.

„Tollat” azért ragadtam, mert két kérdésben kíváncsi lennék a véleményetekre.
Az első arra vonatkozik, hogy egy masszázsnak mennyire szabad/kell fájnia? Értem én, hogy bár a simogatás nagyon jól esik, de sok egészségügyi haszna nincs, viszont nem tudom, hogy hol a határ az egészséges fájdalom és a kínzás között. Én általában nem szoktam szólni ha fáj, egyrészt mert gondolom a masszőrnek is éreznie kell ha már túl sok (összerándulások, a test reakciói), másrészt mert még nem voltam olyan sokszor, hogy tudjam, mi az ami már inkább árt, mint használ.
 
A második kérdés összefügg az elsővel.
Sokszor olvastam már itt, hogy „azért megyek masszíroztatni, hogy jól megmasszírozzanak, és utána jól esik egy kis kényeztetés”.
Nekem egy erősebb masszázs után csak a sokadik gondolatom az, hogy de jó lenne, ha masszőz a farkamat is kezelésbe venné.
Ezzel csak én vagyok így?
Vagy ilyenkor a masszázs sem annyira kemény, esetleg egy jó masszőz meg tudja találni a kellemes átmenetet a masszázsból az erotikába?
 
Üdv,
Ki
Legutóbb

Kapcsolódó

Még több

Ez is érdekelhet

Mi az hogy szexista?

Dobálózunk egy kifejezéssel és azt sem tudjuk, mit jelent?
Nagyon úgy tűnik.

A masszázsblog közönsége a következőket olvashatta egykor egy kommentben:

…abba meg bele se merek gondolni, hogy milyen az, ha valaki tanulta a szakmát x évig és az ilyen szexista hirdetések miatt őt is csak egy rossz kurvának/hímringyónak tartják.

Tovább olvasom »

Új lifestyle-drog:lebegés másképp

A koreai háborúban a kínaiak is alkalmazták a hadifoglyok ellen és lényegében ez történik a börtönök magánzárkáiban, a közhiedelemmel ellentétben azonban az érzékszerveinktől való átmeneti megfosztottság nem feltétlenül kellemetlen.

Tovább olvasom »

Puskatus az óratolvajnak

Charlie-t a csodás pekingi lányok fotói, meg néhány kedves olvasó távol-keleti kalandjai késztethették emlékezésre…

Egy étteremből sétáltunk hazafelé az éjjeli Saigonban.
Vagy tizenhárom évvel voltunk a háború után, úgyhogy immár pislákoltak némi fények az akkortájt mintegy három-négymilliós metropoliszban.
A jobb időket is megélt Imperial étterem arról volt híres, hogy ott mindenféle tengeri ínyencség asztalra kerülhet, mi viszont arról, hogy ez az a két magyar, akinek bármit el lehet adni. Így próbálta az öreg pincér új néven ránk tukmálni az előző napi maradékot, s így kaptam én a megrendelt bouillon helyett ehetetlen cápauszony levest…

Tovább olvasom »