A szépség csak jön és megy

Megmásznál egy üzletasszonyt? A kérdést kedves barátomnak tettem fel, miután részben elégedetten távoztam egy hölgytől, akire egy megbízhatónak látszónak masszázsoldalon bukkantam. Nem mondom hogy olyan nagyon örülök, mert erről az oldalról úgy tudtam, hogy csak olyanok hirdethetnek rajta, akiknek van valami közük a masszázshoz.
 

Békésen üldögélek az asztalnál és nem látszik rajtam semmi különös .
Pont olyan vagyok, mint bárki más, nézem a monitort, kattintok az egérrel, olykor percegek a tasztatúrán. Fogom a telefont mert tárcsázom, vagy mert az perceg.

Kívülálló nem is sejti, hogy valahol a testemben üzenet fogalmazódik: masszázsra kék menni.
Mert fáj valahol.
Zsezseg valahol.
Kapcsolódnék kicsikét kifelé, mert elég volt mindenből, de leginkább a válságból.

 

Nem először találkozom azzal a tévképzettel, miszerint minden negyven feletti nőt hanyagolnak a férfiak, ezért szexuális kiéhezettségükben mindent elkövetnek, hogy zsenge farokhoz jussanak, vagy csak úgy általában a fiatal korosztály számára is könnyen megkaphatók.

Huszonéves koromban egy barátom a kollégájával körbestoppolta a jugó tengerpartot és minden nap arról ábrándoztak, hogy dúsgazdag, negyvenes, nimfomániás nők fogják felvenni őket.
Merthogy az szerencsétlenek azt gondolták: ezek épp ilyen büdöslábú csóringerekre vadásznak, amikor nekiindulnak Jugóba nyaralni…