Hosszú ideig éltem házasságban és egy darabig jó is volt.
Most már sokkal jobb a legényélet.
Csinálom a dolgomat, nem kell alkalmazkodnom senkihez, vannak hosszabb-rövidebb alkalmi kapcsolataim, de a leggazdaságosabb dolog eljárni lányokhoz.
Ez sokkal korrektebb, kinézem a nőt a neten, ha tetszik, felhívom, ő elmondja, mi mibe kerül, ha tetszik, odamegyek ha nem tetszik, hívok mást.
Megismertem már jónéhány szolgáltatót és mindig ahhoz megyek, akit épp megkívánok.
Mindketten megkapjuk amit akarunk, én a szolgáltatást, ő a zsetont és megyünk a dolgunkra.
Nem kell olyankor is hallgatnom a lélegzését meg a zsörtölődését amikor épp mással vagyok elfoglalva, nem kell neki cuki új cipőt meg olyan keppet vennem amit a tévében látott, nem kérdezi meg hogy hova megyek, nem kell elvinnem Sorrentóba, hanem odamegyek egyedül és válogatok a rengeteg szingli nőből.
Letenni az asztalra hetente egy tízest sokkal kifizetődőbb mint eltartani egy nyávogó cukorbabát, aki ráadásul mindig ugyanaz.
Meg sokkal erkölcsösebb, mint hazudni egy jólműködő kapcsolatot, amiben csaljuk egymást, vagy élni egyedül és hódolni mindenféle perverzióknak, a kisgyerekek képeinek nézegetésétől kezdve a szexvideókra történő maszturbálásig.
Az vesse rám az első követ, aki legalább 15 éve él kiegyensúlyozott párkapcsolatban, soha nem csalta meg a partnerét, nem nézi a szexvideókat, nem jár kukkolni a nudira és nem narkózik és nem piázta szét az agyát.
Béla
