Vagy egy sokszor felkeresett, csodás nő, aki egyszer azzal köszönt el: összeköltözik egy vendégével és abbahagyja a masszázst.
Az lett a nagy váltásból, hogy a pasija először nem engedte mások farkához nyúlni, később egyre vadabb dolgokba hajszolta bele a leányt – és abból a pénzből élt ő is, amit a kimentett párja szopott össze.
Láttam embereket még jobban tönkremenni.
Pölö egy valamikor gyönyörű masszőrhölgyet, akinek a szolgáltatása először a masszázsról szólt, amibe belecsempészett egy kis érzékiséget.
Később erotikát.
Még később szexualitást, egyre durvábbat.
Ma egy szánalomra méltó, amorf fejű roncs, akinek az ápoló barátja lopja a kórházból a "gyógyhatású készítményeket" és tele van kék-zöld foltokkal.
Masszázson utoljára négy éve voltam nála, de ha nem sikerül elkerülnöm, akkor találkozunk az utcán és dől belőle a keserűség.
Legutóbb már piára kért pénzt.
Egy hasonló sorsú hölgy ma is gyönyörű, sőt, még mindig az arcával hirdeti magát, de már a fotóin is látszik a szétesés. Ismerem az ő történetét is: családi problémák miatt került olyan kórházba, ahonnan még egészségesen nem jött ki senki, jobb pillanataiban a szépségét váltja aprópénzre, de ma már egyre kevesebb a jobb pillanata.
Vannak persze kevésbé szomorú pályák is.
Egy szégyenlős kisleány tíz éve került a piacra, volt ugyan oklevele, de a papírral nem rendelkező kolléganői tanították meg rendesen masszírozni: mára több "szalonja" is van és a legjobb lányok az ő kezei alól kerülnek ki.
Valahol ez egy szépen kitaposott ösvény: a pucér seggükkel a "szakmába" érkező ügyesebb lányok egy év alatt összeszednek annyi pénzt és tudást, hogy saját helyet nyitnak, újabb év elteltével már dolgozniuk sem kell: megteszik helyettük az újonnan érkezők, ők meg csak a bevételt számolgatják.
Talpon maradni, megőrizni az emberi tartást – nos az keveseknek megy azok közül, akik megérezték a pénz szagát.
RoK
1915 augusztusában 6 masszőr és 12 masszőrnő szállt hajóra, hogy az Egyiptomban és Angliában működő ausztrál