A történet a szokásos: kinéztem valakit, felhívtam, odamentem hozzá, megbeszéltük hogy mit csinál, elkérte előre a pénzt és még el is magyarázta hogy őt aztán nem fogja átverni a sok szemét alak, ugyanakkor az átadott pénz végig ottmaradt az asztalkán ahova tettem, tehát ha szemét alak vagyok, akkor a masszázs után választhatok, hogy egy óvatlan pillanatban vágom zsebre a dellát, vagy lekeverek egy pofont ennek a húgyagyú libának és úgy sétálok el a tízesemmel.
Már a telefonban megegyeztünk, hogy masszázs lesz kézi befejezéssel.
Aztán a helyszínen is elmondtam ugyanezt.
Ehhez képest az én drágalátos középkorú, önmagát oklevelesnek hangsúlyozó női hölgyem az egyórás masszázs alatt négyszer mondta el, hogy ő nem vállal szexet, mert ő masszőz és nem kurva és hogy franciát is csak gumival.
Lehet hogy elmondta volna még többször, de a negyedik kör után elfogyott a türelmem és bevallottam neki, hogy ezt többet nem akarom hallani, nem csak azért, mert az első perctől kezdve semmi egyébről nem beszéltem, mint masszázsról és nem csak szexelni nincs kedvem, de a szexről beszélgetni sem, sőt, ha lehet, akkor most már inkább semmiről, nagyon szépen kérem, maradjon csendben.
Pihennék ugyanis.
Csend lett egy kis időre, de csak amíg el nem múlt a hirtelen jött sértődés, utána járt tovább a szája, mint a kacsa segge és kisvártatva megint rákezdett, hogy ő szexet nem.
Ha lett volna kedvem a masszázson kívül bármi egyébhez, akkor is elment volna, amikor megláttam őt, bár nem lepett meg a látvány, mert becsületesen kirakta a képeit, lottyadt bájakkal, hurkákkal, ráncos narancsbőrrel egyetemben, de a feje az ki volt takarva, így nem látszott hogy olyan a tekintete, mint Goriot apóé két héttel agyhalál után.
Miért mentem el hozzá?
Mert sosem lehet tudni, a legjobb érzéki masszázst eddig az elvirágzott nőktől kaptam, akiknek a kisujjukban több nőiesség van, mint három harminc alatti "modell-lányban" együttvéve, akik ráadásul mindjárt elhunynak a saját szépségüktől.
Mert nagyon tisztességes dolognak tartom, ha valaki vállalja a kozmetikázatlan valóságot.
Mert masszőzt soha nem a szépsége alapján választok, a masszázs első félórájában hason fekszem és nem látok semmit, csak a lepedőt, a második félidőben meg hanyatt, de csukott szemmel, kicsit félálomban.
Feltéve ha nem valami libaszerű istenveréshez vitt a balszerencsém, mint ebben az esetben.
A nő amúgy is rosszul indított, mert először azt kérdezte: mi a foglalkozásom, utána meg a családom felől érdeklődött.
Vajon ki mondta neki, hogy a vendéggel beszélgetést kell kezdeményezni és hogy éppen így?
Ha szakszerűnek hirdetjük magunkat, drágahölgyek, akkor az EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT felől illenék érdeklődni!
Még két hét sem telt el azóta, de a masszázsára már nem is emlékszem.
Csak hogy fosta a szót kíméletlenül, pedig akár elmorzsolhatott volna két csepp pillanatragasztót is az ajkai között.
Akkor mindannyian jobban járunk.
Tapasztalataimról természetesen taájékoztattam az masszázsoldalt üzemeltető csapatot, amire a hölgy eltűnt onnan izibe.
Felsóhajtottam, hogy van még gondviselés.
Erre két nap múlva megjelent ugyanott, de már más néven és a buta arcának közszemlére tételével.
Majd ismét eltűnt.
Már nem is tudom, mit gondoljak.
RoK
