A pszichológusok sokáig azon a véleményen voltak, hogy a siker záloga a magas értelmi intelligencia. Ám mivel tucatnyi zseni a saját szakterületén kívül kifejezetten sikertelennek mutatkozott, a pszichológusok rájöttek, hogy az IQ önmagában kevés a boldogsághoz. A 90-es évek elején került az érdeklődés középpontjába az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia. Ennek a képességnek a segítségével tudjuk felismerni, értelmezni és kezelni embertársaink érzelmeit, sőt a reakcióit is. A magas EQ-jú emberek az életben azért eredményesebbek, mert tudnak bánni az emberekkel, megértik és átérzik a tettek mögötti érzelmi motivációt és ezek a képességek gyakran több hasznot hoznak, mint az átlag feletti IQ.
A szülő a minta. Az érzelmi intelligencia olyan kéoesség, melynek fejlesztését már gyerekkorban el kell kezdeni. Ez az időszak döntő jelentőségű a tekinteteben, hogy valaki mennyire lesz elfogadó, illetve tudja-e majd kezelni a konfliktusokat. A korai fejlesztés persze nem olyan, mint egycélirányos tréning, amit este hattól nyolcig végez az ember, sokkal inkább egyfajta tudatos szülői jelenlét. Az érzelmi képességek megalapozásában ugyanis a család áll az első helyen. Ha ön segíti gyermekét a konfliktusok feldolgozásában, ha tudatosítja benne érzéseit, felelősségvállalásra és őszinteségre biztatja, azzal mind-mind az érzelmi intelligenciáját, önismeretét gyarapítja. Gond főleg akkor van , amikor maga a szülő szorul EQ- fejlesztésre. Aki felismeri, hogy "valami nem stimmel", ki kell lépjen a komfortzónájából. Ám szembenézni a gyengeségeinkkel, másként cselekedni, gondolkodni, mint ahogy ösztöneink diktálják, ez igen nehéz.
Ma már számos, kifejezetten az érzelmi intelligenciát fejlesztő tréning érhető el. Változni azonban csak akkor fogunk, ha gyakoroljuk és rutinná tesszük a kívánt viselkedésmintát.
-LaM-
.gif)
Ahol sokféle a baj, ott a megoldás is számtalan.