Az egyik füzetben szerény üzleti eredmények sorakoztak-ezt szánta az Adóhivatalnak, míg a másik…nos,az nylonszatyorba csomagolva, a mosdó alatt elrejtve pihent.
Ott is találta meg a Vámügyőrség, a rendőrség, az Adóhivatal és az Államügyészség 250 tagú, állig felfegyverkezett különleges alakulata 2012 márciusában.
Olga G. ugyanis madám volt egy holland határ melletti kistelepülés boszniai tulajának bordélyában.
A vád azonban ezúttal nem csupán a szokásos emberkereskedelem és prostitúcióra kényszerítés, hanem adócsalás és SZJA-járulék befizetésének elmulasztása volt.
Két hónappal később mindkét vádlottat szabadságvesztésre (5 év 9 hónap Esednek, míg Olga bűnsegédként és nem tettestársként csupán 2,5 évet kapott.)-az ítélet híre futótűzként terjedt azokban az intézményekben, ahol mindennapos gyakorlat, hogy a prostik papiron magánvállalkozóként dolgoznak.
A bizonyítékok ellenére a végkifejlet világosan megmutatta a jogalkotás hiányosságait:12 rendbeli vádból 2 állt meg a lábán, ami az emberkereskedelmet illeti.A védelem és az Államügyészség most fellebbezett, és másodfokon eldől majd a kérdés, hogy az ilyen helyeken dolgozó kéjnők jogilag valóban munkavállalónak minősülnek-e, továbbá a bíró felszólította a Nyugdíjbiztosítót, hogy állítson fel világos kritériumokat arra vonatkozóan, mikor SZJA-köteles egy tevékenység, így ennek alapján a prosti magánvállalkozónak tekinthető-e.
Az ilyen és ehhez kapcsolódó bizonyítási nehézségek miatt a települések önkormányzatai sorra döntenek Németországban az adóelőleg-átalány mellett, ami átlagban és naponta 10 Euro.
Igen ám, csakhogy az örömlányoktól levont összegeket a bordélytulajok zsebretették.
Az évi többmilliárdos szexüzletet 2002-ben a szoci-zöldpárti koalíció kísérelte meg kihozni az illegalitásból, hogy a prostitúció többé ne legyen törvénybe ütköző, a strici pedig csak akkor büntethető, ha kizsákmányolás, kényszerítés esete forog fenn.
2011-ben csupán 32 főt ítéltek el ezen a jogcímen, további 121-et pedig emberkereskedelemért.
A törvényhozók lelki szemei elött öntudatos, önérvényesítő munkavállalók lebegtek, akik a bér bejelentése után a szükséges nyugdíj- és betegbiztosítást és a munkanélkülijáradékot befizetik.
Ez a kör azonban egyre zsugorodik-jelenleg Németországban hivatalosan 44 prostituált dolgozik.A többieket, akik túlnyomórészt Kelet-Európából érkeznek, gyakran kalandos úton és nem egészen önszántukból, persze nem lesz könnyű szóra bírni-túlságosan rettegnek ahhoz, hogy valaha is vallomást tegyenek.
Olga és partnere esetében 2005 és 2011 között mintegy 1000 nő dolgozott több mint 60000 kuncsaftot szolgált ki, miközben a bordélyban látható kiírások azt a benyomást keltették, hogy a lányok áraik maguk szabják meg és önállóan dolgoznak.A valóság azonban kissé más volt:büntetőtarifákat vezettek be: 50 Euró késésért, 10 Euro, ha nem tettedd magad után rendbe a konyhát, és 10 Eurót minden napért, amikor nem tudtál vagy nem akartál dolgozni. A kuncsaftot nem szólíthatták meg, és egyetlen kuncsaftot sem utasíthattak el. minden vendég, aki kérdőívben értékelte a hölgy teljesítményét, 5 Euro jóváírást kapott. A biizonyítássorán döntő volt a tény, hogy egyetlen prostinak sem volt saját szobája, a recepciós illetve a madam által megjelölt szobába kellett mennie, a jegyzetfüzetekben vizszintes vonal állt a félórás, kereszt az egyórás légyott jelölésére.
A nőknek havi átlagban 1300 Eurót kellett fizetniük a tulajnak, ezen felül gyakran napi 50 Eurós 'szaunabelépőt' is le kellett szurkolniuk, hogy ott aztán a klienseket kiszolgálják. 5-10 Eurót kellett fizetniük, ha kuncsaftok közott egy szobában ledőltek volna kicsit pihenni a 13 órától reggel 6-ig tartó műszak során.
A vendégek a délutáni 'Happy Hour' alatt 35, a többi időpontban legalább 50 Eurót fizettek, ennek egy részét tarthatták meg a lányok. Olga füzeteiben gyakran fordultak elő a '4 magyar lány 2000 Euro' jellegű beírások-nyilvánvalóan az embercsempészeknek fizetett és a lányk által ledolgozandó összegként.
Az adójogi eljárás sikeresnek bizonyult:4,1 milliárdos adóhiány került bizonyításra
Az iparág kivár.
Forrás:Der Spiegel, Barbara Schmid, 2013.12.30.
