A pondró egy sajátos állatfajta.
Randa mint a bűn, a farka kicsi, az arca hatalmas.
A fasza mindenütt kicsi, itthon és külföldön, a pofája meg csak azután nő hatalmasra, miután elhúzta a belét és otthon leül a számítógépe mellé.
Akkor elmond engem mindennek, csak azt felejti el, hogy először kikönyörgi, hogy hadd jöjjön a nyitva tartási idő után, aztán elkésik, vagy nem is jön, csak máskor, aztán alkudozni kezd és a lehető legkevesebb zsozsóért a legtöbbet akarja.
A farka, a kis édes aranyos nem áll fel rendesen, ami az ő baja, csakhogy a pondró mindent kitalál, hogy miért nem, miattam csődölt be, mert nem énekeltem neki, meg túl meleg van, meg hangos a zene, meg beszélgettek a szomszédban, meg csiklandozza a hajam az ágyékát.
Akármit csinálok, csak nyöszörög hogy ez is szar meg az is.
Idehozza az összes nyomorát a szerencsétlen és rámzúdítja.
A végére már utálom rendesen és alig várom hogy elhúzzon innen és többet ne is jöjjön vissza.
Az ilyen szokott aztán jól lehúzni azokon a fórumokon, ahol a hozzá hasonlókkal nyalják egymás sebeit.
Szerencse hogy ők vannak kevesebben, mert a többség teljesen normális pasiból van.
Sőt, néha olyankor csöngetnek be hozzám, hogy lemerevedek, hogy te biztos hozzám jöttél?
Képzelj el jóképű, sportos, illatos pasikat, akik emberszámba vesznek és élvezet hozzájuk érni.
Az ilyen nemcsak hogy viselkedni tud mert volt gyerekszobája, hanem a végén még jattol is, sőt, küldi a haverjait és nem is olvassa a pondró fórumait.
A pondrónak viszont meg kell mondani, hogy pondró, különben nem veszi magát észre.
Persze hogy nekem kell tűrnöm, mert nekem fizetnek és én élek belőlük, de vegye már észre a pondró, hogy a szolgáltató is ember és nem lesz túl lelkes, ha nem veszik emberszámba.
Én nem mondhatom meg neki, maximum annyit tehetek, hogy nem fogadom többet. Kiutálom, olyan szolgáltatást adok neki, hogy eszébe se jussak, csak ha átmegy rajta a villamos.
Azt hogy milyen pondró, akkor sem fogja megtudni.
