Hiába jött meg a tavasz mindig itt a tél és a hideg.
Elegem lett abból, hogy naphosszat a négy fal között kell ücsörögnöm, a tagjaim szinte már sorvadoznak.
Előjött a rég nem érzett hátfájásom,  a tartásom olyan, mint a saját nagyanyámé, az izmok borzasztóan letapadtak. Ráadásul a hónapokkal ezelőtti karácsonyi zabálás sem múlt el nyomtalanul, vagyis testileg egy roncs lettem, ahelyett, hogy téli álmot aludtam volna… A kedvem folyamatosan rossz és a hóesés, eső vagy szürkület láttán csak még rosszabb lett.
 

Ha azt hisszük, akkor válunk feszültté ha tudjuk, hogy fájdalom fog minket érni, tévedünk. Úgy tűnik, nem így van….