Azonnal felfedeztük egymást, de ugye házinyúlra nem lövünk, így csak játszadoztunk a gondolattal, meg azért egymással is.
Gyakran felejtettem a szemem Sacikán, amit ő mindig észrevett és rámmosolygott, majd elpirult és elkapta a tekintetét.
Volt hogy bő blúzba öltözve jelent meg, ilyenkor mindig gondoskodott arról hogy egy behajolás alkalmából belássak, aztán rajtakapjon azon hogy nézem és megint elpiruljon, meg mosolyogjunk egy kicsit.
Néha együtt mentünk ebédelni is, olyankor egy kicsit megnyílt, mesélt a férjéről, aki rendszeresen csalja őt, meg egy dúsgazdag teniszpartneréről, akihez lehet hogy majd egy szép napon feleségül megy.
Nekem egyre jobban tetszett, de úgy éreztem, a volvós-úszómedencés villatulaj mellett labdába sem rúghatok, így megtartottam magamnak az érdeklődést.
A nézelődés addig tartott, amíg egyszer Sacikám teniszezés közben meg nem húzta a derekát és sajgott neki, de nagyon. Kapott rá valami kámforos krémet és azzal kellett dörzsölgetni, ha épp a fájdalom kínozta. Persze hogy felajánlottam neki a segítségemet.
Nagy kaland volt megérinteni, közelről érezni a haja illatát és simogatni a bársonyos bőrét. Aztán zsebre vágni az elismerést, hogy micsoda jó kezem van.
Fel kellett ajánlanom egy átfogóbb kezelést.
Erre munkaidő után az asztalomon került sor.
Sacika levette a blúzát, felmászott az asztalomra és a kéztörlőjét maga alá gyűrve ráhasalt. Én nekikezdtem a krémmel, alaposan bemasszíroztam a fájó területet, utána viszont muszáj volt elkalandozni, amit az én drága kolleginám lehunyt szemmel, átszellemült mosollyal és egyre nagyobb sóhajokkal nyugtázott.
Nem sokkal később már hanyatt feküdt, a lába a nyakamban én meg a legnemesebb szervemmel az ő legnemesebb szervében.
Szeretkeztünk, egymásra gerjedve, mint két tüzes csikó.
Nem foglalkoztunk semmivel, nem számított hogy van-e valaki rajtunk kívül az emeleten, nem is tudom hogy milyen hangokat adtunk.
Amikor Sacika aprókat sikkantott, nem bírtam tovább és beledurrantam.
Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó és berontott az egyik böszme rendész, a meglepetéstől a lélegzete is elakadt, majd nagy levegőt vett és elbődült:
– Mi folyik itt???
– Geci – mondtam neki kissé lihegve, de természetesen, őszintén.
A nyugdíjas rendőr az ilyen esetekre nem kapott kiképzést, néhány másodpercig szó nélkül álldogált, majd sarkon fordult és bevágta maga mögött az ajtót.
Amikor magunkat rendbe szedve az irodaházból kifelé mentünk, ott állt a portás mögött és az ujjával megfenyegetett minket. Tudtuk, hogy lesz itt nemulass.
Híre ment a cégnél, de egyikünket sem mert kirúgni senki.
Sacika viszont nem sokkal később felmondott.
Sajnos azóta sem láttam, pedig szívesen megmasszíroznám…
