A mérsékelt alkoholfogyasztás is rákot okozhat. A kevesebb, mint napi két adag ital is növelheti a rák kifejlődésésének kockázatát olyannyira, hogy az alkohollal kapcsolatba hozott rákbetegségek egyharmada mérsékelt szeszesital-fogyasztáshoz köthető, állapították meg amerikai kutatók, külön kiemelve a mellrákos elhalálozásokat, amelyek 15 százalékát kimutathatóan alkohol okozza. Britt kutatók szerint nagyobb odafigyeléssel, annak tudatosításával, hogy még a mérsékelt alkohol fogyasztás is veszélyekkel jár, évente több ezer nő életét lehetne megmenteni. Ami a rák kockázatát illeti: az alkohol fogyasztásnak nincs biztonságos szintje! Ugyanakkor az ártalmakra rámutató nyilatkozatok hatását torzíthatják az alkohol egészséges hatását hangsúlyozó közlések, pl. az a vélelem, hogy napi 1-2 adag (pohár) alkohol jó szívnek.
Tudományosan bizonyított, hogy az alkohol legalább hét különböző rákos megbetegedést tud okozni, és a mindenki által "ismert" májrákot még egy hosszú lista követ!
- torok
- gége
- nyelőcső
- bél
- vastagbél
- mell
Nyilvánvalóan azok vannak nagyobb veszélyben, akik sokat isznak, de az alkalmi ivók is a megbetegedést kockáztatják.
Az alkohol egészségkárosító hatása, így a rákos megbetegedések előfordulásának gyakoriságára kifejtett hatása is , lényegében független attól, hogy azt milyen formában (bor, sör, pálinka, whisky stb.) fogyasztják. A szeszes italok elsősorban azon szövetekre fejtenek ki rákkeltő hatást, amelyekkel a fogyasztás során közvetlen érintkezésbe kerülnek, vagyis a szájüreg, garat, felső légutak nyálkahártyáján érvényesül
elsősorban az alkohol hatás. A májat, ahol az alkohol lebontása, anyagcseréje, feldolgozása történik, a mértéktelen alkoholfogyasztás szintén súlyosan érinti. A szeszes italok a nyálkahártyák (garat, szájüreg, nyelőcső, gyomor, bél) sejtjeit irritálva azokat érzékenyebbé teszik más forrásból -példáiul a dohányzásból- származó karcinogének rákkeltő hatása iránt. Egyértelműen bizonyított, hogy az alkoholfogyasztás fokozza más tényező rákkeltő hatását.
Az alkoholfogyasztásról a szakemberek már régóta tudják, hogy kockázati tényezőt jelent a mellrák kialakulására nézve, ám pontos összefüggést ez idáig nem ismerték. Maria de Lourdes Rodríguez-Fragoso és munkatársai (Amerikai Biokémiai és Molekuláris Biológiai Társaság) úgy gondolják, egy bizonyos CYP2E1 nevű fehérje képében megtalálták a kapcsolatot.
Fontos vizsgálati módszer alapja lehet a kutatás, amellyel olyan vizsgálati módszer fejlesztettek ki, amely méri a CYP2E1 fehérje szintet a mellszövetben.
Ha tisztában vagy vele, hogy nagyobb kockázattal kell számolnod, valószínűleg hatékonyabb lépéseket teszel a mellrák megelőzés érdekében.
-LaM-
