Számos párkapcsolati játszmának lehetünk tanúi. A nemek harcában van úgy, hogy a nő győz, esetleg még a döntéseket is ő hozza meg. Hogy a férj vagy a társ egy ilyen kapcsolatban papucs-e, vagy sem, az az adott pár vérmérsékletétől függ.
De vajon miért mondják azt, hogy "a nő hordja a nadrágot" egy kapcsolatban, illetve mire mondják azt? Alapvetően azt jelenti, hogy a nő hozza meg a döntéseket., ő irányít. Ez azért érdekes, mert évszázadokon keresztül a férfiak kiváltsága volt a nadrág viselése. Franciaországban például még 1799-ben is törvény tiltotta meg, hogy a hölgyek pantallót húzzanak Csak 1850 körül mertek először nadrágot felvenni a nők, előbb az USA-ban, majd Európában. Kezdetben azonban korlátozták a viselését: kizárólag sportoláshoz vagy otthon hordhatták azt. A magyarok történelme során mindig alapvető ruhadarab volt. Nyugat-Európában azonban csak a 16. század óta általános a használata. Amelia Jenks Bloomer, egy amerikai feminista asszony, aki 1851-ben állandó viseletként kezdte el népszerűsíteni a keleties stílusú, buggyos női nadrágot. Az 1910-es évekre több kezdeményezés is megindult a nadrág népszerűsítése érdekében. A párizsi divatházak nadrágszoknyákat terveztek. Sőt a „bukj el szoknyával” kevés sikert aratott divatdiktátor, Paul Poiret is nadrágkosztümmel próbált a hölgyek kedvére tenni.
Bár a nadrág kényelmesnek bizonyult mindkét nem számára, továbbra is másodlagos ruhadarabnak számított és a férfiak hatalmi szimbóluma maradt. A húszas és a harmincas években egy nő még mindig felháborodást keltett nadrágban. Marlene Dietrichnek kellett lenni ahhoz, hogy valaki büntetlenül viselhesse, és a róla elnevezett, jellegzetesen bő, felhajtott szárú Marlene-nadrág minden nő számára társadalmilag elfogadott ruhadarabbá váljon. Ma már a nők számára teljesen természetes, a férfiaknak pedig mindennapi nélkülözhetetlen ruhadarab a nadrág.
-LaM-
– Sissyke, mindenem fáj, nem tudnál soron kívül fogadni? – hívja a masszőzt egy régi, kedves, visszajáró vendége.