A szőrök, szőrfélék léte, szükségessége, esztétikuma, higiéniája körül nem csitulnak a viták. Ha akár csak kutyafuttában szemügyre vesszük a divat sokszor ciklikus hullámzását, látni fogjuk, hogy a szőrökkel való bánásmód nem pusztán esztétikai kérdés. Mindig vannak hatalmi, kulturális, kultikus-vallási vonzatai. A szőrhöz való viszony egyben precíz lenyomata annak is, miként kezeli a társadalom a testet, a szexualitást és a nemi szerepeket. Ez pedig a kozmetikai iparnak biztosít prosperitást. A szőrtelenítés ismert praxis volt az egyiptomi, a görög, majd a római kultúrában is. Férfiaknál és nőknél egyaránt. Később a muszlim világban részben kultikus okokból gyakorolták a szőrtelenítést, s hasonló példákat hozhatunk fel az indiai, a kínai vagy a japán kultúrtörténetből is. Ehhez képest az intim szőrzet mifelénk, a keresztény Európában egyszerre számított tabunak és a vágy titokzatos tárgyának. Korántsem ritkították, sőt a XVIII. századtól elterjedt az intimfodrászat – mindkét nemnél! Mi több, kora viktoriánus úriemberek körében a fetisizmus sajátos formájaként kedvelt szokássá vált az imádott kedves intim fürtjeinek tüntető viselete, mondjuk, a kalapra tűzve. Még ha e történet nem is más, mint szellemes mese a viktoriánus stupiditásról, ne felejtsük el, mekkora döbbenetet keltett a maga idején Goya Meztelen Mayája vagy jóval később Courbet A világ eredete című, ennél jóval kitárulkozóbb műve. Igaz, ezen már nem csupán a fanszőrzet, de a komplett vulva is látható. S miközben a modern művészet mind kendőzetlenebbül ábrázolta a szőrpamacsokat (gondoljuk csak Modigliani aktjaira), a múlt század elején elkezdődik a szőrök eltüntetése, de immár a való világban.
Ugyanezt mondhatjuk el a hónaljszőrről is. Míg a muszlimoknál Mohamed óta kötelesség a hónaljszőrzet rituális eltávolítása, addig a nyugati világban először az első világháború alatt mutattak be borotvált hónaljú modelleket angol és amerikai képeslapok. A hónaljszőr-eltávolítás azután jól ismert karriert futott be – emellett egy fedetlen (s mind fedetlenebb) végtagokkal mutatkozó társasági hölgynek a kar- és lábtépésről sem illik elfeledkezni. Az 1990-es évekig az intim szőrzetet megkímélte a divat, ám egyre inkább a csupaszság vagy legalábbis az egyetlen vékony, függőleges csíkot meghagyó brazil fazon lett a norma. Nem utolsósorban a fürdőruhák zsugorodása és a tangák népszerűsége miatt. Mi több, nemcsak a nők, de a férfiak számára is! A divaton s a puszta esztétikumon kívül szokás más érveket is felhozni. A szőrtelenség könnyed, fesztelen érzéssel jár, megkönnyít bizonyos orális szexuális praktikákat, no és higiénikus. Ha egy etológust vagy evolúciókutatót kérdezünk, az nagy eséllyel arról beszélne, hogy a most irtandó intimszőrzet nem véletlenül maradt fenn. A fanszőrzet nem csupán az ivarérettséget jelzi, de speciális feromonok hordozója, és védi is az intimzónát a fertőzésektől.
