Eme női fegyver nem újkeletű. Múltja az ókori görögökig nyúlik vissza, ahol az asszonyok " tömegesen sztrájkba léptek", kitiltották férjüket az ágyukból, tiltakozásul az állandó athéni-spártai harcok ellen. De mit is akarunk elérni azzal, hogy szabotáljuk a szeretkezést? Rosszabb esetben tárgyakat, előnyöket akarunk és azzal zsaroljuk a férfit, hogy akkor lesz lepedőakrobatika, ha ezeket a dolgokat megkapjuk. Sok esetben, ha a pasi megteheti, meg is adja, amit kérünk tőle, inkább, minthogy a hálószoba hideg legyen, mint a jégverem. De lehet ez egy nagyobb veszekedés következménye is, mint kényszerítő fegyver, mert megsértett a partnerünk, vagy kétségbeesetten akarunk figyelmet kizsarolni, hogy vegye már észre, hogy nem háztartási alkalmazottak vagyunk. (bár az utóbbi esetben lehet, az úr már vacsorát sem kap). Büntetni akarjuk a partnerünket, mert a sértés olyan mérvű, hogy nem lehet lazán túllépni rajta, és mindenféle érintést elutasít a nő hosszú időre. Ha nagyon elmérgesedik a helyzet, egyre nehezebb lesz visszatalálni egymáshoz. és itt lőhet öngólt a nő, félő, hogy egy idő után már a férfi sem akarja a szeretkezés, vagy legalábbis nem azzal, aki megvonta tőle. A férfiak nehezebben bírják a megvonást, mint a nők. Van olyan férfi, aki kiabál, veszekszik és van olyan , aki csendben tűr és reménykedik. Meg van olyan is, aki egyszer elmondja a véleményét, aztán megy és kielégítteti magát mással.
Kérdés: érdemes-e megvárni, amíg a helyzet elmérgesedik és már nem könyörög egy kis ölelésért, hanem elmegy máshová, ahol meg is kapja, könyörgés nélkül?
Ha el akarunk érni valamit, sokkal egyszerűbb a beszélgetéshez, észérvekhez, vagy a kitartó csendes erőszakhoz ( ez a sokkal kifinomultabb fegyver: addig motyogunk, beszélünk, csipogunk, hízelgünk és mosolygunk, amíg a férfi inkább enged) folyamodni, mint ehhez a meglehetősen gyerekes megoldáshoz..
-LaM-
