Nem olyan régen szintén ez történt.
Barátnőm derék- és hátfájós, az irodai munka következménye.
Mivel megteheti, hetente egyszer jól megmasszíroztatja magát, ez jót tesz testnek-léleknek és így ki lehet bírni valahogy hétről-hétre. Mesélt már nekem erről, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, kicsit irigykedtem, milyen jó neki, hogy hetente a kényeztetésnek ebben a formájában van része, de ennél tovább nem gondoltam a dolgot.
Azonban ezen a szombat délutánon láttam rajta, hogy valami van. Mégpedig valami fontos és valami jó.
Mosolygott. De csak olyan sejtelmesen.
És aprólékos odafigyeléssel válogatta ki a koktélparadicsomokat a salátából, miközben persze még véletlenül sem nézett rám. Amikor már két ropogtatás közben nem bírtam tovább, rászóltam:
„Nyögd már ki.”
Hátradőlt, mélyet sóhajtott és közölte: „A tegnapi masszázson majdnem elélveztem…”
Pillanatnyi dermedtség után az volt az első kérdésem: „Miért csak majdnem?? „
Innen pedig már megállíthatatlan volt a szóáradat: hát tudod, az úgy volt….
„Tulajdonképpen ez a pasi nem is az esetem, mert már hatvan is elmúlt, a haja folyton torzonborz, nagy pocakja van és időnként, a megerőltetőbb mozdulatoknál még liheg is.
A múltkor is egy nagy tintafolt éktelenkedett a fehér felsőjén, viszont szerencsére izzadságszaga nem szokott lenni és a keze is mindig tiszta, bár időnként érződik rajta a dohányszag.
A keze… Ah.
Hát igen. Most valahogy olyan furcsán-finoman érintett meg, már a legelső simításnál. Ráérezhetett, mennyire stresszes napom volt. Amikor a combomat nyomkodta, már libabőrös voltam, a fenekem masszírozásánál pedig éreztem, hogy megmerevedtek a mellbimbóim. Gondolhatod, hogy alig mertem megfordulni…”
„És aztán?”
„Aztán persze meg kellett fordulni és ő is látta rajtam, hogy mi van. Teljesen jól ráérzett, hogyan tovább. Becsuktam a szemem, megcsapott a dohányszag, ami most a ruhájából áradt, de még ez sem józanított ki.
Sőt, tudod mit?
Még izgatóbb volt az egész, ahogy a füstös bűz megcsapta az orromat, a lihegése pedig időnként a fülemet. Éreztem bőrömön a meleg lehelletét.
Normális esetben felfordult volna a gyomrom ettől, de most…úgy felizgatott, hogy majdnem ráugrottam..”
„De miért nem engedted el magad? Miért nem hagytad, hogy jó legyen?”
Ennél a kérdésnél szúrós szemekkel nézett rám és felemelte a hangját.
Mondván, hogy ő házas, ez nem egy olyan masszázs és ő különben sem egy olyan nő.
Na persze, nem olyan.
Akkor milyen?
És mi a baj azzal, ha egy kicsit több az a masszázs?
Attól még nem kell szeretőnek lenni, nem kell lefeküdni a másikkal.
Kiakadt, hogy én könnyen beszélek, hiszen nem élek együtt senkivel, szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok. Aztán azzal érvelt, hogy lelkiismeret-furdalása lenne, hogy nem tudna a párja szemébe nézni, ha bármi ilyesmire adná a fejét.
„Akkor miért nem mondod el a férjednek?” – kérdeztem.
Erre letette a villát és felállt.
Menni készült.
Én viszont nem hagyhattam ki ezt a megjegyzést:
”Figyelj, ti a vibrátorodat is együtt vettétek. Akkor mitől félsz?”
…gondolod? – sóhajtott és visszaült.
Befejeztük a salátát.
Csendben, békességben.
Következő szombaton véletlenül futottunk össze a folyosón, kézen fogva jöttek a párjával.
Látszott, hogy minden rendben és alig észrevehetően biccentett a fejével, vagyis megvolt.
Úgy tűnt, legálisan.
Ennyi év házasság után, miért ne legyen egy kicsit másképp jó?
Nem igaz?
