Síránkozunk, hogy nem jó. Százszor ordítjuk, hogy "elég volt!", aztán szépen lehiggadunk és minden ugyanúgy megy tovább. Kifogásokat gyártunk, magyarázkodunk, sírunk mártír arccal, miközben újrakezdhetnénk valahogy másképp. A munkahelyváltás, a költözés, a házastárs elvesztésének gondolatától szinte mindenkinek görcsberándul a gyomra, mert ismeretlen területre tévedni senki sem szeret. Ezért az emberek többnyire a szokásaik, félelmeik rabjaként élik az életüket. Megfosztják magukat a fejlődés vagy épp egy boldogabb élet lehetőségétől. Pedig az újdonság varázsa nagyon is jól hat ránk! A megújulás mellett több érv is szól. Agyunk például kifejezetten szereti az új ingereket, mert hatásukra dopamin szabadul fel. A teljes változatlanságtól elfásulunk, lelassulunk, depressziósak lehetünk, romolhatnak a mentális képességeink is. Eltunyulunk és az agyunkat is egyre nehezebb aktivitásra bírni. Az újra és újbakezdés ráadásul gyakran addig soha nem tapasztalt energiákat szabadít fel, rejtett képességeket hoz a felszínre. A másik érv jóval prózaibb: akiből ugyanis hiányzik a rugalmasság, a flexibilitás, az manapság menthetetlenül lemarad és alulmarad. Az "én nem változom, változzanak ők", nyilvánvaló, hogy zsákutca.
Az újrakezdés viszonylag hosszú folyamat. A változás igényének megszületésével indul. Az addig félresöpört gondolat a változtatással kapcsolatban újra és újra felmerül, majd jön az elhatározás… ezután pedig a cselekvés. Ki kell lépnünk a meglévő komfortzónánkból és az , hogy sikeresek leszünk-e vagy sem, az a hozzáállásunkon múlik.
-LaM-
