Mikor bejövök a szobába meztelenül áll. Hamvas, vonzó testű, homokóra alkat. Mellei kicsik, de tömören kúposak, a bőr a bimbó felé haladva egyre sötétebben rózsaszínű. Feneke gerezdjei héjukból kicsattanók, s a combjai között lassan felcsúsztatott tenyérélre meztelen csigaként tapad rá a két bíbor ajak.
Majd leül a matrac sarkán és mosolyog. Van ebben a mosolyban valamiféle idétlenség, de ezt inkább a rutintalanságból eredő zavarának akarom betudni. A beinduló krémes kézzel történő aknamunka a hátamon minimum Hold- Föld távolságnyira van attól, amit masszázsnak hívunk és ennek legalább kétszeresére a gyönyörűséges erotika területétől.
Vizuális tuninggal próbálkozom, de a félhomályban mögöttem ügyködő teste a szemben lévő tükör sötétjébe vész. Elég hamar le is tudja ezt a feladatot, hiszen csak a jó munkához kell idő. Mikor már hanyatt fekszem, jól láthatóan megmozdul valami rajtam, mivel az eddig két érzékre – hallásra és tudatra – leszűkített észlelés hirtelen másik kettővel – látás, tapintás – kibővülve orgiaként hat rám.
V. észre is veszi ezt, és cinkosan mosolyogva krémezett kezével bíbelődni és bűvölni kezd. Közben fölém hajol, és ekkor szagolom (az 5. érzék) ki azt, hogy dezodorjának illata milyen erős. Annyira elfoglal a bennem végre felbuzgó izgalom, hogy nem veszem ezt a figyelmeztető jelet.
Mivel az alibinek ható bőrhúzogatása egy nem túl magas, konstans értéken tartja csak az izgalmi szintemet, ezért – ezt emelendő – a számra veszem őt, és elszabadítom nyelvem vérebeit.
A lendületes nyelvcsapásokkal beindított ízlelés (a 6. érzék) azonban nemhogy felturbózza, hanem szinte megfagyasztja libidómat.
Rádöbbenek arra, ami már a dezodor kapcsán is észlelnem kellett volna: a hölgy régebben fürdött, mint kellene. Én imádom az osztrigát, de ha nincs citrom, ne tálalják fel nekem – még női combok között sem! – a tenger eme gyümölcsét!
Ezen 6. érzéki csalódás után legszívesebben hagynám az egészet, de mégis csak győz a kéjenc bennem.
A fejem félrefordítva egyre csak felezem, felezem az időt a maghasadásig.
