Mialatt csöngetek, eszembe jut, hogy az érkezéshez és a távozáshoz mindig ugyanaz: a lelkiismeret-furdalásból eredeztethető szégyen és a konspirációból adódó beavatottság kettős érzése társul.
Az érkezésnél ez a kapunál kezdődik, de a lakás körüli „lopakodási zónában” erősödik fel igazán. Az utolsó 5-6 méteren, amikor már hallatszik a zár zörgése, a „csak legyek már belül” osonás türelmetlensége közben, majd a félig kinyíló ajtón – ahol nem áll senki – történő besurranás alatt, miközben az ajtó mögé bújva, szinte riadtan, de már munkára készen a hölgy rutinosan várakozik.
Távozáskor a kilépés zavart pillanatai, a lesütött szemű iszkolás, csak mielőbb túl lenni a lopakodási zónán, mert akkor már nem beazonosítható talán, hogy honnan is távozok.
Belépek a lakásba. A hölgynek a képeken kitakart arca élőben csinos, művésznevét (B.) mondva a kezét nyújtja, puszit ad. Én is mondom a nevem, egy szál rózsával bénázok csöppet, aztán átadom, ő – az általam feltételezettnél sokkal kisebb meglepődéssel – elveszi, és már mutatja is hol tehetem le a cipőmet.
Ez a cipő le- és felvétel ügy is egy sajátos, rendszeresen ismétlődő, kissé zavart rituálé.
Leülök és levétel közben rá-rápillantva ellenőrzöm, hogy a képekhez képest mi a valóság, megfog-e a személyisége, a teste kisugárzása. Ő is ott topog, vizslatva, hogy milyen vagyok, felméri, hogy mekkora testet kell „ellátnia” és hogy előre fogja-e kérni a pénzt vagy nem.
Beljebb megyünk, B. leültet a szobában az ágyra és elmondja, hogy a masszázs mellett a szeretkezés is benne van az árban. (Ezt a szót használja: szeretkezés, nem a szexet, amin – kevésbé a kínálat, mint inkább a szóhasználat miatt – nagyon meglepődöm.)
És a pénzt előre kéri.
Ezen kevésbé, de azért meglepődöm. (Tőlem nem szokták előre kérni!)
A masszázsra nagyon szükségem van, a többit majd meglátjuk. – hagyom nyitva bizonytalanul az opciót, bár tudom, hogy ez nettó hazugság, hiszen élni fogok vele. (Éhes disznó!)
A fürdés után meztelenül vár és istenemre mondom: szép! Ha masszírozni is ebben a minőségben tud, tuti meglesz az önbecsapáshoz, vagyis a szeretkezés elfogadása miatt magyarázkodáshoz alkalmas indokom. Egyedül a szilikonos melle zavar, de ez egyértelműen ízlésbeli kérdés. A formája tökéletes. Hasra fekszem, a combomra ül, és amikor az első krémes mozdulatot megteszi, azt még nem tudom ugyan, hogy hány lövésen vagyok innen, de azt már igen, hogy neki lövése sincs a masszázsról.
A vállamnál kezdi, símogat, ujjbegye siklik, krémes dzsunka, de ez inkább csak maszatolás, mint valódi kézi munka. Halad is rajtam serényen lefelé, a csigolyáimat még ki-kitapogatja, de közben a teste csúszik, már a vádlimon súrol pamacsos tatja. A fenekemen sem akad fönn, se valódi, se átvitt értelemben, miközben a szétnyíló combjaim között, fickándozó farkamat éri tetten.
Itt kéne most megálljt parancsolni, hogy eddig és ne tovább, de eszembe sem jut nyomni e hadovát. Ezen én túllépek. A mai ocsmány képzeletemnek engedve mocskolom tele a szobát, nem adom tovább a naiv ostobát. Miközben B. hátamra fordít, tudom, hogy ő is így van ezzel, csak ő pénzért mímel mámort a szexszel. Keze símogat, szája, csípője lankadatlan, miközben gumiban fogad be combjai között a lanka, katlan.
Miután segítőn, kényemre-kedvemre tesz és messzire elrepít, jólesik, hogy utána nem játssza el a barátnő szerepét. Magáról mesél és nem kérdez, miközben csomókat símogat szét rajtam, profi szakmunkásként tudja, hogy most nincs az a hajlam rajtam. Bevallja nem 29, hanem – rémes – már 34 éves, de egy másik életet is él, s a lánya jövőre iskolába megy, de akkorra már nem két élete lesz, hanem csak egy. Aztán még jön néhány műhelytitok, s a monoton zsongásba tán bele is szundítok, de ekkor combomon egy ponthoz ér, harcra perdülök, pezsdül a vér. Annyira felélénkülök, hogy észre sem veszem, és már ülök, bimbói bomlanak a számban, kezem a hasán, a fazonján, de ez még benne van az árban. Az ő teste is megmozdul azonnal, megvadít, ahogyan reagál, rövid, de intenzív menetre számítok, mint egy lassan feltüzelt agár. S lőn.
Megvagyunk, az idő lejárt. Zuhany, öltözés, majd a jól ismert rituálé.
Én igyekszem mielőbb kívül lenni. Belépek a cipőmbe, ő bekészül az ajtó mögé, keze a kilincsen, nyitás előtt kinéz a kémlelőnyíláson a folyosóra, majd elköszönés, puszi, aztán fájront.
Nasty fiú
