Először lelkesen dolgozik, később ő is felveszi a lelkes kezdőket és már nem masszíroz, csak az üzletmenetre koncentrál, hajtja a dolgozóit, amíg azok önállósodási szándékkal le nem lépnek.
Nem sok olyan masszőz van, akinek a legfőbb életcélja egy üzletvezető eltartása, ezért aztán amint lehet, a legtöbben önállósodnak.
Ki előbb, ki később.
A faképnél hagyott üzletvezetők általában nagyon nehezen viselik, amikor a saját nevelésű madárka kirepül a kalitkából, pedig ez elméletben természetes dolog, ki szereti a rabságot?
Valahol a főnöknek is igaza van, hiszen rengeteg pénzt és energiát fektetett a dolgozójába, amíg az esetlen kezdőből olyan szolgáltatóvá vált, akinél sorban állnak a vendégek, de vajon egy népszerű masszőz miért dolgozna évekig neki, amikor saját maga is megáll a lábán.
Miért hagyná kizsákmányolni magát, amikor önállóan esetleg jobban boldogul, nem azt csinálja, amit kell, hanem amit szeretne?
Az üzletvezetőnek ha van egy kis esze, akkor megköszöni a volt dolgozójának az együtt töltött időt és a munkájából bezsebelt százezreket, vesz neki egy kis ajándékot és jelzi: bármikor visszajöhet, ha az élet úgy hozza. Volt már a történelemben jó néhány újrakezdés.
A többi menedzser viszont bosszúhadjáratot indít, merthogy honnan veszi a szájbalökött bátorságot az addig neki tejelő ribanc, hogy másnak, horribile dictu saját magának termeljen?
A gyengébbek ilyenkor pénzt és energiát nem sajnálva rongálják az önállósodott dolgozó üzletét, igyekeznek neki keresztbe ahol lehet, ráküldik a tisztiorvost, az adóhivatalt, lejárató sztorikat írnak és íratnak róla, de volt már olyan is, hogy a korábban saját célra készített fotókkal teleszórták annak a háznak a postaládáját, ahol az új vállalkozás székelt, vagy eljuttatták az illető családtagjainak, hogy csak néhány finomságot említsek.
Az elhagyott vállalkozásnak ettől egészen biztosan nem lett jobb egy kicsit sem, viszont némelyik komoly sikerként könyvelheti el, hogy egy időre sikerült tönkretennie valakit.
Akinek – ismétlem – korábban nagyon sok bevételt köszönhetett.
Verseny van, ami a mostani válságos időszakban különösen kiélezett.
Egyre kevesebb a jól fizető törzsvendég, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy hetente masszázsra menjenek.
Igaz hogy a szalonok és a bérlakásban működő maszodák száma is folyamatosan csökken, de aki ezen a piacon akar megélni, annak holnaptól még jobbnak kell lennie.
Az üzletvezetők például elgondolkodhatnának azon, hogy mit kellene másképp csinálniuk, ha a dolgozóik az első alkalommal faképnél hagyják őket és az energiát a saját üzlet fejlesztésébe ölhetnék, nem mások lejáratására.
Bár mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja.
