A kéglije jól nézett ki és ő sem úgy fogadott mint aki épp takarít, viszont olyan mísz volt hogy már az ajtóban elment a kedvem az egésztől.
Nekem esett mint tót az anyjának. Olyat még nem szartam, hogy valaki a vádlimba markolással indítson egy masszázst. Olyan erősen hogy feljajdultam a fájdalomtól. Többször kellett rászólni hogy ne olyan erősen mert fáj, tele leszek kék-zöld foltokkal.
Egyáltalán nem tetszett neki hogy a kedves vendég belebeszél az ő tudományába, mert ő tudja hogy kell masszírozni.
No itt domborodtak ki a félreértések mert megkérdeztem, hogy hol tanult.
Röhögnöm kellett mert egy olyan iskola nevét mondta, amelyikről mindenki tudja a szakmában, hogy pénzért ad oklevelet és az is csak dísznek jó. Egy hétvégén nem lehet a szakmát megtanulni!
Erre még jobban megsértődött és elkezdte nézni az órát.
Amit csinált már azután nem is hasonlított a masszázsra.
Megint szóltam, hogy ne simogasson hanem masszírozzon, használjon amit tanult, erre hisztizni kezdett hogy az is baj ha erősen csinálja meg az is ha nem és minek mentem oda hozzá, azért hogy kekeckedjek?
Gondolkodtam hogy otthagyom, de aztán győzött a megadom magam.
Megígértem hogy nem szólok egy só sem, de dolgozzon meg a pénzért.
A masszázs vége felé ledobta magáról a felsőt, de inkább hagyhatta volna magán, mert nem segített egyikünkön sem. A fotós nagyon jó munkát végzett, mert emlékeztem a képeire. A valóságban ez a nő rettenetesen deszka volt, lapos seggel és a mellei helyén enyhe domborulattal. Gondoltam is, hogy a melle lehetne nagyobb, az arca lehetne kisebb és ha tudna masszírozni, akkor már csak egy kicsit lenne kedvesebb. Úgyse mennék hozzá többet. Lebeszélnék róla mindenkit.
És törölhetnétek a hirdetését, mert csak magatokat égetitek!
zé
