Ezért néztem ki magamnak egy nagyonérett hölgyet, aki az arcát is adta a hirdetéséhez, annak ellenére hogy az általam kevésbé kedvelt erotikus oldalon szerepelt.
Volt benne valami megkapóan csúnya, ugyanakkor vonzóan dögös.
Közszemlére tette a kebleit is a plasztikai ipar dicsőségére, de nem ez tetszett meg benne, hanem az arckifejezése.
Dögös volt, de nem közönséges.
A hangja mélyebb volt az enyémnél, amikor először beszéltünk és az első mondatában felhívta a figyelmemet arra, hogy ő már nem mai csirke, sőt, a hatvanon is túl van.
Inkább egy hatvanöt éves, aki hatvanötnek mondja magát, mint egy negyvenöt éves, amelyik harminckilencet hazudik!
A masszázs az fontos dolog, bizalmi kérdés és a masszőz személyisége nagyon érvényesül az érintésben, abból meg inkább köszönöm szépen, de nem kérek hazudósat.
Szerencsém lett egy nagyon kiadós, nagyon kellemes masszázshoz, amikor kellett, akkor szakszerűen, belemenősen, amikor meg az érzékiség játszott, akkor úgy, odaadóan, kedvesen, élvezettel.
Igen, mindketten élveztük.
Nem kicsit, nagyon!
Az a jó ezekben az elvirágzott hölgyekben, hogy aki közülük még nőnek érzi magát, az erre utaló visszajelzéseket keres és kap a gondjaira bízott férfitesttől. A saját nőségét éli meg és csodálja a férfit szexuális izgalmában.
Ott fekszik előtte egy nála két generációval fiatalabb férfiember, ő ugyan megcsináltatta a mellét, jár tornázni, nem néz ki rosszul, de olyan jól sem, viszont úgy tudja megérinteni a férfi hátát, hogy az libabőrös lesz, úgy közelíti meg az ágyékát, hogy az addig ernyedten pihenő kopasz főhadnagy azonnal mocorogni kezd, olyan alapossággal deríti fel a kiterített vadat, hogy nem maradhat titokban egyetlen érzékeny, ingerlése érdemes porcika sem.
A játék soká tart, hiszen a felfedező körutat érzéki érintések sorozata követi, ami a munkadarab érzékeny pontjaira koncentrál – és az élemedett hölgy azt is végigpróbálgatja, hogy melyik terület milyen hatásra vágyik a szőrszálak csiklandozásától a tenyér simításán át a vad belemarkolásig…
Az igazi meglepetés három héttel később, a második látogatáson következik.
A masszőrhölgy a legapróbb momentumokra is úgy emlékezett, mintha utoljára aznap délelőtt jártam volna nála és közben még jegyzeteket is készített volna a kívánságaimról.
Tudta, hogy különösebben nem izgat egyikünk vetkőzése sem – az első alkalommal felajánlotta, hogy érdeklődéssel végignézi, ahogy megszabadulok a ruházatomtól, továbbá felhívta a figyelmemet, hogy a tükörben jól látható, amint munka közben leveszi a melltartót – és így tovább az utolsó apró részletig.
Ki tudja, hányadszor jártam nála, amikor említette, hogy a váltótársa egy csodaszép, fiatal nő egyre jobban utálja őt, mert neki jól megy a biznisz, a csinoskának kevésbé.
Vagyis leginkább nem.
Az ifjú hölgy telefonja egyfolytában cseng, de jó ha minden huszadik vendég jut el az időpontkérésig.
Visszatérő vendége egyáltalán nincs és el van keseredve.
Kíváncsi lettem, vajon mit csinál rosszul.
Bejelentkeztem hozzá is.
A nő tényleg gyönyörű.
Érzékiség viszont annyi van benne, mint Rékuc blogbejegyzéseiben és kommentjeiben.
Antinő.
Unottan végigmasszírozott, közben nyafogott hogy ez sem jó, meg az sem jó, meg a társa egy vén kurva, ki fogja rúgni, aztán nekiesett volna a farkamnak, de nem engedtem.
Ahogy ő kezdett neki, annál én is jobban csinálnám magamnak, de ebben a korban az ember már tudja, hogy a lövések száma véges és azt nem pazaroljuk el akármire.
Egy ilyen meleg szoborra pláne nem!
A masszázsa után nem éreztem semmit, csak hogy csupa krém vagyok.
Hát ezért nem megy a kicsikének a bolt és ezért állunk sorba a randa vénasszonynál!
RoK
