Néha már az elején eldől, hogy egy kapcsolat, mit tartogat hosszabb távon. Sok minden befolyásolja, a családból hozott minták, a személyiség, bizonyos társadalmi elvárások. Az hogy egy építő kapcsolatban a saját akaratunk mellett, mennyire engedünk teret a másik akaratának is és észrevesszük-e a jóakaratot, mennyire támogatjuk egymást.
Ha olyan elvárásokat támasztunk a társunkkal szemben amik irreálisak és ráadásul hibáztatjuk is érte amiért nem tudja megadni nekünk, vagy ha a saját igazunk érvényesítése érdekében állandóan harcba keveredünk a másikkal, folyamatosan megsebezzük, bántjuk, próbáljuk elnyomni, akkor az a kapcsolat már bizony egy negatív spirálba került . Egyre nő a sérülések száma és ezáltal a diszkomfortérzés is.
Ha egy kapcsolat rosszul működik, akkor az mérgezi a lelkünket és az már olyan, mintha valóban káros anyag került volna a szervezetünkbe.
A leggyakoribb "mérgek"
-
az állandó együttlét hiedelme: amikor mindent együtt akarnak csinálni de ez nehezen kivitelezhető és ebből adódik a feszültség…pl az egyik fél neheztel, ha masszázsra megy a másik, vagy épp leül egy kávéra a párja nélkül, ez féltékenységgé is fajulhat.
-
az öszinteség hiedelme: persze, őszintének kell lenni, de mégis lehetnek olyan gondolataink, amik csak ránk tartoznak
-
az érintkezés hiánya: a szexuális közeledés elutasítása, a napközbeni beszélgetés, kommunikáció elutasítása, vagy pl. amikor már a napi teendők kérdésében sem egyeztetnek
-
társasági vonatkozásban: amikor az egyik fél ignorálja, vagy rossz színben tünteti fel a társát…. a "tudjátok milyen" is romboló hatású lehet
Szakemberek szerint, ha a párok felismerik a a helyzetüket és próbálják megkeresni és ismét meglátni a másikban a jót, akkor van esélyük arra, hogy kikerüljenek a kapcsolatuk útvesztőjéből.
-LaM-
*********
Kapcsolódó cikkek: