A fehérköpenyes masszőz szétkent a hátamon egy bő evőkanál langyos mézet.
Amikor már egyenletesen szétterítette és nem kellett attól tartani, hogy lecsorog, akkor a következő játékba kezdtett.
Ráhelyezte a hátamra a két tenyerét egymás mellé, kissé rányomta, majd hirtelen felrántotta.
Olyan volt az egész mint egy hosszas, elnyújtott epillálás, tekintve hogy a hátam is szőrös, de ez a szőrszálakat nem tépte ki, csak cibálta. Sokáig.
Kábé 3-4 percig fegyelmezetten bírtam, utána kegyelemért esedeztem.
A hölgy kedves és aranyos volt, elmagyarázta, hogy a mézben levő savak a pórusokon keresztül behatolnak jó mélyre, ő pedig a fent leírt mozdulattal lejjebb sajtolja, majd a felrántással vákuumot kelt, amitől a szövetekben felgyülemlett és a méz savai által oldott anyagok a felszínre jönnek.

Ha kibírtam volna a kezelést, akkor egy idő után a hátam tele lett volna szürkés, zavaros, rossz szagú kulimásszal, ami ugye a méregtelenítés mellékterméke, egyszerű lemosással eltüntethető.
Csak ehhez ki kellett volna bírni a szadit.

Fájdalmamra nem ment.
Azt sem mondom, hogy talán majd legközelebb, mert mézesmasszázst soha többet!
Talán ha egyszer szőrtelenítem magam, de inkább maradjak szennyezett, mérges és szőrös, jó így nekem!
 

RK

Megjelent a masszázsblogban 2008 január 30-án, a z akkori kommentek most is olvashatók.

érdekes lehet még:

• Milyen a mézesmasszázs?

• A folyékony arany gyógyszernek sem utolsó!