Zsuzsa argentin masszázst hirdetett az Expresszben, háznál.
Egyszer úgy alakult, hogy szalma voltam és igen üresnek éreztem az estét. Nagyobb kalandba bocsátkozni sem időm, sem kedvem nem volt, viszont szerettem volna kényelmesen élvezni a hirtelen rámszakadt szabadságot.
Fogtam az említett újságot és felütöttem a család, otthon, egészség rovatnál. Perszehogy ott, hiszen akkor még nős, gyerekes családapa voltam, akinek fontos mindhárom, különösen az első kettő, meg az utolsó.
Itt láttam meg Zsuzsát.
Nem sokkal később manöken külsejű, erősen illatozó hölgy csöngetett az ajtómon.
Zsuzsa.
A szavam elakadt, mert ilyen gyönyörűre nem számítottam.
Bejött, itallal kínáltam, leült, beszélgettünk.
Azon töprenkedtem, hogyan távolítom el a parfümillatot a lakásból, mert ha az asszony ezt megérzi, alighanem mehetek Isten hírivel és kezdhetek új életet.
A szépleány elmondta, hogy az argentin masszázs csak fantázianév, valójában a kívánságom szerinti kényeztetést jelent, ami masszázs alapról indul, de bármi lehet a vége.
Nem akarok most a részletekbe belemenni, mert nem a dolog erotikus része a lényeg, kaptam egy közepesen jó szolgáltatást, Zsuzsa levetkőzve már nem volt olyan szép, vagyis csak a kivételes csomagolással sikerült nagyon feldobnia magát, a szolgáltatását kissé elrontotta a túljátszás, én igazán nem tudom, miért kell kéjesen nyögdécselnie egy nőnek, aki a tojásaimat masszírozza és miért kell apró sikkantásokkal kísérnie a lövésemet?
Miért kell akció után 40 percet töltenie a fürdőben és miért nyúl hozzá a feleségem illatszereihez?
Miért kér egy kicsit többet, mint amennyiben telefonon megállapodtunk?
Szóval úgy döntöttem, hogy argentin Zsuzsa soha többet!
(az illatát három kávészemmel tüntettem el, ezeket a villanyrezsó bekapcsolt lapján felejtettem egy időre, még egy hét múlva is érződött!)
Néhány hónappal később hasonló volt a helyzet, asszony és gyerekek vidéken, valahogy megint a kezembe került az Expressz.
Masszázs háznál, Amarilla.
Vagy Almúnia.
Vagy Armatúra.
Vagy mittudoménmi.
Hívtam.
Azonnal megismertem a dumáját, az argentin Zsuzsa volt, akit nem akartam többet a lakásomban látni. Mondtam is neki, hogy mi már találkoztunk és ne haragudj de köszi és szia.
Lapozgattam tovább, amikor megcsörrent a telefonon.
Kis híján odapiszkoltam a meglepetéstől, ugyanis az argentin Zsuzsa hívott vissza.
Sértődötten, megbántottan reklamált, hogy netán nem elég szép, hogy nem kell nekem?
Csak kapkodtam a levegőt, honnan tudja ez a ribanc a telszámomat?
Elég hamar lerendeztem, szépen megkértem, hogy felejtsen el és eszébe ne jusson mégegyszer felhívni, mert baj lesz – aztán összeraktam a mozaikot.
Az első látogatása alkalmával elkérte a címemet és a telefonszámomat.
Én mindkettőt megadtam, mondván hogy a címre jön, azt elég nehéz eltitkolni, ha meg a lakásomban jár, akkor már tudhatja a telefonszámomat is. Ezt azért kérte, hogy visszahívjon: nem valami kamu-e.
Két dologgal nem számoltam.
1. A randa riboszóma beadminisztrálja a személyes adataimat és hónapokkal később is megtalálja, ha kell (ha nem)
2. Megismeri a hangomat, vagy neki már akkor volt valami kütyüje, ami mutatta a hívó számát.
Szerencsémre Zsuzsa többet nem jelentkezett, de komoly problémáim is adódhattak volna a könnyelmű kalandból.
Azóta sokkal óvatosabb vagyok!
Üdv: Balázs
