Már az ősember is a túélésért folytatott küzdelemben olyan agyi mechanizmusokat fejlesztett ki az évmilliók alatt, melyek segítségével gyorsan és eredményesen tudott reagálni az őt fenyegető veszélyekre. Azaz a mai szóval élve a stresszhelyzetekre. Természetesen van némi különbség a között, hogy például egy tigris akar felfani vagy éppen a délutáni csúcsforgalomban üvöltve nyomjuk a dudát. A szervezetünk azonban ugyanazokat a pszichés és fizikai változásokat produkálja válaszul. Felgyorsul a szívverés, emelkedik a vérnyomás, a pulzus, kitágulnal a pupillák, élénkül az agy és az izmok vérellátása. De mentális szempontból is "csúcsra járunk": nő az éberség, csökken a reakcióidő, javul a döntéshozó és probléma megoldó képesség. A szuperüzemmód a szervezet védelmét szolgálja, mert képessé tesz minket arra, hogy "harcoljunk az ellenséggel", vagy megbírkózzunk azokkal a stresszválaszt kiváltó szituációkkal, amelyek gyakran a tűrésküszöböt is meghaladják már. A megváltozott társadalmi elvárások, a felfoghatatlan mennyiségű inger folyamatosan feszültségben tart minket. Azok a reakciók, melyek régen a túlélésünket biztosították, az állandósult voltuk miatt észrevétlenül pusztítani kezdték a szervezetünket. A felmérések szerint nálunk a közel 4 millió munkavállaló 2/3-a olyan stressznek van kitéve a munkahelyén, amely már egészségkárosítással bír.
POZITÍV HATÁSOK! Tévedés lenne azt hinni, hogy a stressz az ördögtől való jelenség. Kis mennyiségben kifejezetten jó hatással van ránk. Mert stimulál, jobb teljesítmény eléréséhez segít minket. Érezte már, hogy megtelik energiával például egy állásinterjún és az elméje pengeélessé válik, vagy zsibbasztóan édes szívdobogást produkál egy várakozással teli randevú előtt, vagy éppen síléccel a lábán lesiklik a meredek lejtőn? Ez is mind-mind stressz, mégpedig annak a pozitív fajtája. Valljuk be, ezek azok a pillanatok azok, amiért érdemes élni. Vagyis a stressz, nem feltétlenül rossz. Károssá akkor válik, amikor meghaladja a megküzdő képességünket. Nyilvánvaló, hogy az ingerküszöb egyénenként más. Ugyanakkora mennyiségű stresszt másképp él meg egy topmanager és egy birkáit őrző juhász. Ám a tartós, intenzív feszültség mindenkinél hasonló következményekkel jár. Kimerülnek az erőforrások.
-LaM-
