.jpg)
A masszázs szolgáltatásával nagyon sokan megpróbálkoznak, mert kívülről nézve olyan iparnak látszik, amiből kevés befektetéssel, komolyabb tőke és szakértelem nélkül sok pénzt lehet keresni – és valljuk be, ha valaki jól csinálja és szerencséje van, még össze is jöhet neki, a többség viszont egyáltalán nem szerencsés.
Tipikus életút, hogy a talajvesztett nő bejelentkezik egy ingyenes képzéssel induló, garantáltan szexmentes munkára. Eleinte fanyalogva áll a meztelen férfitestek mellé, majd a pénz szagától felbátorodva egyre bevállalósabb.
Amikor beindul az üzlet és rájön, hogy leadóból* maga is fenn tudna tartani egy lakást, akkor lelép és másod- vagy harmadmagával önálló vállalkozásba kezd. Újabb időszak elteltével már csak az üzlet vezetésére koncentrál, a masszázs munkát elvégezteti újabb jelentkezőkkel. Ha ügyel a színvonalra, akkor egy jobbfajta masszázsszalon tulajdonosa lesz, ha nem, akkor egy harmadrangú kuplerájé.
A másik tipikus pálya, amikor az előbbi út valamelyik szakaszán beüt a ménkű valami ártalmas tényező képében, ami lehet drog, alkohol, gyógyszer vagy egy feslett pasi, aki először ki akarja menteni szegény szolgáltatót ebből az iparágból, végül ő maga is belőle él és együtt füveznek/szipuznak/leánykereskednek stb.
Megemlékeznék néhány olyan hölgyről, akikhez valamikor szívesen jártam masszázsra, ma már inkább átmegyek az utcán a másik oldalra, ha szembejönnek.
1. A nővérke
Ápolónőből lett masszőz.
Tetszett neki az új élet.
Korábban éhbérért hordta a kórházban a szaros pelenkát és az ágytálat, örült, ha egy orvos köszönt neki és boldog volt, ha egy betegtől kapott egy ezrest. Hónap végén rendes kajára már nem tellett és meg kellett várni a fizetést, ha elszakadt a harisnyája.
Masszőzként kényelmesen, úrinő módjára dolgozott egy álomszép stúdióban, majd egy hasonló saját lakásban, igényes vendégkört épített ki és imádták az ügyfelei. Tanfolyamokra járt és kézimunkánál nem vállalt többet. Támogatni tudta a vidéken nélkülöző szüleit, de a három gyerekkel megözvegyült húgát is.
Aztán abbahagyta, mert összeállt az egyik vendégével, aki a munkahelyéről, egy kórházból lopta a gyógyszert.
Ittak rá és jól érezték magukat. Amikor elfogyott a pénzük, újból masszírozni kezdett, de csak árnyéka volt a régi önmagának. Felpüffedt, ödémás fej, vizenyős tekintet, bizonytalan szag, hőhullámok és dührohamok – ez lett belőle. A régi vendégei visszajöttek hozzá – egyszer. Volt, aki már az ajtóból sarkonfordult.
Két éve láttam őt autók között kéregetni.
2. A tanítónő
A középkorú, jó karban lévő nő azt mondta, hogy ha az agyából nem tud megélni, akkor a testéből fog.
Masszőzként kezdett, de nem tudott nemet mondani és a nagyobb bevételért először csak franciázással, később dugással, még később egészen vad dolgokkal, pisi- kakiszexszel és más perverziókkal egészítette ki a repertoárt. Nem fogadta el a jószándékú figyelmeztetést, hogy ha mindent bevállal, akkor a csak masszázst akaró vendégek nagy ívben el fogják kerülni, mert rákeresnek a telefonszámára és megtalálják a szaros oldalakon, meg amúgyis híre megy mindennek.
A hölgynek először a családja fordított hátat, aztán a barátai, később a vendégei – abból a néhány perverz alakból meg nem tud megélni. Eltűnt, senki nem tudja, mi van vele.
3. A művésznő
Bizonyos körökben így nevezik az erotikus szolgáltatást nyújtó hölgyeket, de akiről most szólok, az tényleg művésznő volt. Nem írhatom ki, hogy milyen, mert sokan felismernék. Őt a családi körülmények sodorták oda, hogy hirtelen kellett valami jól fizető munka.
Élvezettel szolgáltatott, nem elégedett meg a kétórás betanítással, tanfolyamokra járt és kiváló test- és lélekápoló lett belőle. Nagyon értett az emberek nyelvén és sokan nem is a masszázsért mentek hozzá, hanem hogy kiöntsék a lelkület (persze ha akkoriban már lehet blogokban trollkodni, akkor az ügyfelei sok pénzt megtakaríthattak volna ;-)).
A művésznő egy kollegina hatására kezdett lecsúszni.
Ő vette rá ugyanis a natúr franciázásra, mert akkor sokkal több pénzt lehet kérni és nagyobb lesz a vendégkör.
Az orális szexből vaginális lett, majd anális is, ezekből pedig egy akkora betegség, amire a művésznő ráment. Óvszer ide vagy oda, elég egy rossz mozdulat, a fertőzés máris tovaterjed.
Mindez arról jutott eszembe, hogy a napokban jártam egy nagyon szeretett masszőrhölgyemnél.
Öt éve ismerem és egy barátság-jellegű kapcsolat is kialakult az üzleti mellé.
Sajnos ő is elindult a lejtőn.
Hogy miért, azt nem tudom.
Korábban jó környéken egy osztályon felüli lakásban fogadott.
Most egy lepukkant, levegőtlen lyukban, ami egy ótvar ház oszlásnak indult hátsó lépcsőjén közelíthető meg és a környéken féltem otthagyni az autómat.
A masszázs majdnem olyan jó volt, mint korábban, de nagyon sok kötelező kellék egyszerűen hiányzott és a masszőz szaga sem volt túl friss. Mondjuk nekem sem volt gusztusom beállni a zuhanyfülkébe, inkább hazamentem olajosan.
Sajnálom és kár érte.
Többet nemigen látjuk egymást.
Még mielőtt bárki diadalmasan felkiáltana, hogy naugye, megmondta, mennyire embert rongáló dolog a masszázs szolgáltatás, közlöm vele, hogy NEM!
Az általam ismert masszőrlányok többsége nem csúszott le, továbbá ilyen sztorikat tudnék írni szétesett orvos, ügyvéd, bíró és informatikus ismerősről is.
Csak az már nem a masszázs.
