Masszázs kalandok

Nincs vendég, mondják a szolgáltatók – és tudjuk, hogy nem csak sajnáltatják magukat.
A többség tényleg százszor meggondolja, hogy kiadjon-e tíz-tizenötezer forintot egy masszázsra, amikor törleszteni kell a hiteleket és fizetni kell a közüzemi díjakat, hogy csak kettőt említsek az embereket sújtó terhek végtelen láncolatából.

Van hat hiba, amit a masszőrök gyakran elkövetnek.
Nem egyszerre mindet, csak egyet-kettőt, de egy is elég ahhoz, hogy a büdös életben ne akarjak visszamenni hozzájuk.
Márpedig a drága hölgyek közül az okosabbak pontosan tudják, hogy csakis a visszatérő vendégekből tudnak megélni.
Visszatérő vendégekre ne nagyon számítson az a masszőz, aki:

Sziasztok, Csibéim, látom még mindig zajlik itt az élet és jól megvagytok nélkülem, az oldal alapítója nélkül is. Nem is azért kerülök elő, hogy jelezzem: élek és virulok, hanem történt valami olyan, amit mindenképp meg kell osszak veletek.

Mindig viszket a billentyűzetem, amikor a masszázsinfón állatokról írnak. Nem azokra a faszokra gondolok, akik hülyeségeket csinálnak, hanem arra, hogy kutya meg macska meg más állat is van a helyszínen.

Szarok rá ha meg is dobáltok érte, szerintem az állat nem való lakásba, olyan helyre meg végképp nem, ahol pénzes szolgáltatás zajlik.

Tipikusnak mondható karrier a masszázs területén az olyan, amikor a frissen végzett masszőr, vagy a hirtelen betanított lelkes amatőr pénz, tapasztalat, hozzáértés hiányában elhelyezkedik valahol.
Amikor már van rálátása a masszázstitkokra és egy kicsit anyagilag is jobban áll, akkor egyedül, vagy kolléganőkkel lelép és saját vállalkozásba kezd, ugyanis tud számolni és jól látja, hogy az egyre nagyobb leadóból önállóan is ki tud bérelni egy üzletet.

Az Undorító vendégek a maszodában posztunk visszhangzik. Köszönjük Sin Dorei úrhölgy értékes és tanulságos szösszenetét, amit örömmel teszünk közzé.
 

Ekkora hülye nincs! – mondhatja bárki és jogosan.
A helyzet az hogy van ekkora hülye, én vagyok az és szerintem nem egyedül.

A sztorimat azért mondom el, hogy tanuljon belőle, aki hasonló helyzetbe kerül, bár attól tartok, ha másnak ugyanúgy leszáll a vér az agyából a farkába mint nekem, ugyanígy belesétál a csapdába és a gatyája is rámegy az etyetpetyére.

Még nős voltam, amikor a jószerencse összehozott egy nálam 10 évvel fiatalabb özvegyasszonnyal.
Özvegyasszony.
Először fekete kendős néni jut eszembe erről a szóról, ám az én imádott hölgyem a harmincas évei közepén járt és először nem is nagyon értettem, mit eszik rajtam. Ez az érzés – mint később kiderült – kölcsönös volt, mert egyszer ő is megkérdezte tőlem: mondd, mit eszel rajtam?

Fizettél már másfél millát? címmel vallott nemrég a saját ballépéséről egy póruljárt úriember. A fura történet nem csak a masszázsblog néhány olvasóját ihlette hozzászólásra, hanem a sztoriban szereplő hölgy egyik kolleganőjét is.
Nekünk nem tisztünk kideríteni, mi az igazság, ami nyilván most is valahol odaát van, de természetesen akkor is teret adunk a helyreigazításnak, ha a tanulságos történet egyik szereplője sem azonosítható.

Soha nem kérem előre a pénzt a masszázsért, és tizenkét éve összesen hárman léptek le fizetés nélkül.
Szerintem ez jó arány és inkább ráfizetek ennyit a boltra, minthogy bizalmatlansággal mérgezzem a levegőt, amikor egy új vendég bizalommal van irántam és megtisztel azzal, hogy eljön hozzám.

Ez a három vendég sem úgy lépett le, hogy a masszázs után beintett, hanem egy-egy fájdalmasan pitiáner trükkel.

Kedves Masszázsinfó!
Mit csináljak, ha már harmadszor szívom meg ugyanazt.
A masszázs hirdetésben mosolyog egy csinos ápolt nő, de mire odajutok hozzá, öregszik tíz évet, hízik 5 kilót, toplák, zsíros hajjal és izzadságszagúan fogad.

Nem lesz könnyű papírra vetni a kalandot, mert nem lenne szerencsés, ha bárki bárkit azonosítana. Picinkét többről van szó ugyanis, mint egy szimpla masszázstitokról és nem szeretném, ha a szószátyárságom miatt megvernének valakit, ezért a konkrét objektumok (nevek, közintézmények, épületelemek) meghatározásait szándékosan elferdítettem.
 

Jó pár történetet, hozzászólást elolvastam a mai nap folyamán! Volt amikor jókat nevettem, és volt amikor sajnos én is csak sajnálni tudtam, amikor olyat olvastam, ami a masszőrökre nézve negatív, vagy szánalmas!
Jó magam is masszőr vagyok, és az egyik legnehezebb formájában, mert itthon!

 

Egy közismert és méltán népszerű kommentelő, Szelíd Sünmalac masszázsélménye következik, amit a kérésünkre osztott meg a masszázsinfó olvasóközönségével.
Beszámolója többszörös öröm nekünk, ugyanis nagyon szeretjük a gyógymasszázsról szóló sztorikat és ebből keveset kapunk, továbbá SM nem csak azt mondja el, hogy szerinte milyen a masszázs, hanem azt is, hogy MILYEN NEM – és ezt bizony nem árt, ha mindenki megszívleli, de azonnal!
Jó szórakozást hozzá! 🙂
 

Sosem masszíroztak még meg szakszerűen, avagy sosem voltam még masszőrnél/masszőznél, leginkább anyagi okokból.
Mostanában gyakran kapok érdekes akciós ajánlatokat email-ben, többször vásároltam így kuponokat – ez történt most is, így jutottam az első masszázsélményemhez.

Rég láttam és most nagyon örültünk egymásnak. Kb nyolc éve ismerjük egymást és kisebb-nagyobb kihagyásokkal ugyan, de folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Amikor hosszú hónapok telnek el érintkezés nélkül, akkor is ugyanott folytatjuk a beszélgetést, ahol épp abbahagytuk.

Barátnőm egészen csöpp teremtés, telt idomaival azonban szinte azonnal magára vonja a férfi szemeket. Ha pedig megszólal, humorával és cinizmusával mindenkit lehengerel. Most éppen hosszabb külföldi tartózkodásból tért haza, úgyhogy muszáj volt találkoznunk, meg kellett osztani élményeinket.
 

Van hat hiba, amit a masszőrök gyakran elkövetnek.
Nem egyszerre mindet, csak egyet-kettőt, de egy is elég ahhoz, hogy a büdös életben ne akarjak visszamenni hozzájuk.
Márpedig a drága hölgyek közül az okosabbak pontosan tudják, hogy csakis a visszatérő vendégekből tudnak megélni.

Nem először fordul elő, hogy tanulságos és érdekes írást kapunk, ám nem is kicsit át kell szabni a benne  található konkrétumok és személyes adatok miatt. Ami az ilyen levelekben áll, akár szóról szóra igaz is lehet, de mi nem voltunk ott, a névvel, címmel, telefonszámmal megjelölt szolgáltatót pedig egy névtelen levélben fikázni könnyű, de nem nálunk. Nem vállalhatunk felelősséget egy esetleges lejárató akcióért, vagy két maszoda nemtelen háborúskodásáért.
Szóval, kedves Rezsőbá, kösz a sztorit, örömmel tesszük közzé, de a konkrét adatok kihagyásával, ahogy mindig.

A most érkezett olvasói levél igazi személyes kitárulkozás, ami színesíti az oldalunkra kerülő vélemények palettáját és talán kicsit hűti a mindentudók indulatait is.

Mi mindenesetre élvezettel olvastuk.

Masszázskalandom

Mivel kedves barátom jól ismeri a gyógymasszázst, elhatároztam, hogy többszöri kérésére engedek neki és hagyom, hogy megmasszírozzon. Mi bajom lehetne belőle? Jót tesz a testemnek, ellazítja az ülőmunkában bekeményedett vállizmaim, relaxálok kellemes zene mellett egy kellemes férfi társaságában. Számomra az is fontos a masszázsnál, hogy ne azonos nemű tegye ezt velem. A férfi kéz az férfi kéz.

Egy nagyonlökött libuskánál jártam masszázson.
Nagy kedvem lenne leírni a nevét és kirakni a fotóját, de amellett hogy nem tehetem, értelme sem volna, hiszen amit művel, az nem fáj, csak egy kicsit fárasztó.

A sztorit pedig muszáj közzétennem…

Noszóval a leányt már régen kinéztem magamnak, de olyan helyen bukkant fel, ahova az életben be nem tenném a lábam, ezért vártam türelemmel, hátha egyszer megváltozik a telefonszáma és kicserélődnek a fotói. És megtörtént!
 

Úgy látszik egyre több hölgyolvasónk érez késztetést a masszázskalandja megírására.

Isten éltesse őket! 🙂