Masszázs kalandok

Mindig nagy a visszhang akkor, amikor megölnek egy prostit.
A bulvármédia úgy bukik az ilyenre, mint gyöngytyúk a rezgő takonyra, de a sajtólihegést mindig a jogvédők kofalármája követi, akik nekiállnak sápogni, hogy lám, ők megmondták, hogy az összes nő szerencsétlen áldozat, be kellene tiltani a prostitúciót, levágatni minden férfi nemi szervet és kötelezővé kellene tenni a hittant meg a plébános urat.

Nem szeretnénk egyetlen olvasónk kedvét szegni azzal, hogy nem közöljük az írását, ha már egyszer volt olyan kedves és vette a fáradságot. A következő írás szerzőjének neme elsőre nem kideríthető, ha az amire gondolunk, akkor ez az első olyan sztori. Kakukktojat. Jó szórakozást hozzá!

Levélírónk olvasónak vallja magát, bár a gondolatai alapján inkább tűnik rendszeres masszázsra járónak és meglátásai igencsak figyelemre méltóak.
Reméljük, minél több masszőrhölgy olvassa majd és esetleg okul is belőle.

 

Az igazán profi masszőrlányok kínosan ügyelnek arra, hogy ne hagyjanak semmilyen szagnyomot a vendégükön: nem parfümfelhőben várják, semleges tusfürdőket tesznek a kád szélére és illatmentes anyagokkal kenegetik.
Ezzel együtt előfordulatnak balesetek is, jó hogy elsősorban a sok büdösdisznó kalandozó férfiak miatt, de másodsorban a vadászeb módjára szimatoló, gyanakvó asszonykáknak köszönhetően.

Inkább eltitkolom, miről jutott eszembe ez az évekkel ezelőtti történet, de most is nevetnem kell rajta. Szóval egy rekkenő nyári napon maszatni támadt kedvem és valami újra vágytam, ezért fogtam néhány ismeretlen telefonszámot és nekiindultam.

A címbe foglalt poént elég laposnak tartom, mégis mindig eszembe jut, amikor egy masszőrlány a Vanda művésznevet választja. Különösen akkor, ha már tényleg benne van a korban.

Tegnap jártam egy nem túl szép és nem túl fiatal művésznőnél.
A negatív kalandom ellenére, továbbra is éljenek az érett a nők!

December végére, mint mindig, a tököm kezdett telelenni  a karácsonyi ünnepekkel. Karácsony előtt egy hétig rohantunk mint a mérgezett egér hogy meglegyen minden, meglett, együtt volt a család kurvanagy szeretetben, mentünk, jöttek, ajándékok, zabászat, pia doszt és mindenki elvan magába.

Drága Olvasók!

Ez itt a masszázsinfó, ami a masszázsról szól.
Ez az oldal soha nem volt és nem is lesz burkolt reklámhadjáratok, illetve lejárató akciók fóruma.
Hogy a címlaprágcsálók is megértsék, aki beküld nekünk egy sztorit, az állításaihoz nem adja a nevét, a címét és az arcát.
Mi nem voltunk ott, így nem tudhatjuk, mi igaz ezekből.
Ha a posztban szerepel a masszőz elérhetősége, akkor személy szerint is azonosítható.
Mi nem tesszük lehetővé, hogy névtelen szerzők nevesíthető személyeket fikázzanak.
Ahhoz túl sokan olvassák a masszázsinfót.
 

E sorok egy sok éve bezárt masszázsfórumon láttak napvilágot.

Érdekes volt egy kicsit visszaolvasgatni a régi lapokat és szomorú volt látni a romlást, ahogy az első hónapok beszámoló tömegét átvette lehúzós és reklámozós álbeszámolók tömege, kiegészítve egy kis veszekedéssel.

 

Előfordul, hogy az ember inkább önként és dalolva fizet, csak megszabaduljon egy gázos helyről.

Volt egy ilyen kalandom. Találtam a weben egy jó kis nőt, úgy nézett ki mint egy modell. Azt hirdette hogy masszázs és kedvesség. Búgott a hangja a telefonban és azt mondta, gyere vitézem, jó lesz.

Belvárosi igényes szalon.
 

Charlie-t a csodás pekingi lányok fotói, meg néhány kedves olvasó távol-keleti kalandjai késztethették emlékezésre…

Egy étteremből sétáltunk hazafelé az éjjeli Saigonban.
Vagy tizenhárom évvel voltunk a háború után, úgyhogy immár pislákoltak némi fények az akkortájt mintegy három-négymilliós metropoliszban.
A jobb időket is megélt Imperial étterem arról volt híres, hogy ott mindenféle tengeri ínyencség asztalra kerülhet, mi viszont arról, hogy ez az a két magyar, akinek bármit el lehet adni. Így próbálta az öreg pincér új néven ránk tukmálni az előző napi maradékot, s így kaptam én a megrendelt bouillon helyett ehetetlen cápauszony levest…

Jó kis mondás az hogy ronda, mint a boszorkány tőgye!

Szerencsére a sztori másfajta tőgyről szól, de a rondaság és a boszorkányság mellett megjelent egy kis lehúzás, egy kis inkorrektség meg egy kis elmészteafrancbaöreganyámság is.

Háromszor jártam masszázson egy randa öregasszonynál, ő volt talán a pályafutásom legidősebb szolgáltatója.
Mondanom sem kell, egészségügyi masszázsnak indult a dolog, ajánlotta valaki, akinek őboszorkánysága a vállát tette helyre.

Gézával valamikor egy irodában dolgoztam, nem volt egymással sok dolgunk amíg rá nem jöttünk: mindketten járunk masszázsra. Korábban nem beszélgettünk túl sokat, a lebukás óta viszont rendszeresen kicseréljük a tapasztalatokat.
Megpróbáltam rávenni arra, hogy írjon ide is, de nem sikerült.

Ő ajánlott nekem egy kispesti masszőrhölgyet, mivel olvasta az érett nők dicsérete c, posztomat, szerinte az az egyik legrégebbi darab a piacon és nem rossz, vagyis ki lehet fogni jó napokat nála

Lehet masszázspadnak használni egy irodai asztalt is, különösen amikor a szembenülő csinos kolleginával gyakran stíröljük egymást, először lopva, aztán egyre nyíltabban. Majd nem bírunk magunkkal – és munkaidő után megtörténik a dolog és persze a lebukás is.

Még huszonéves és legény voltam, amikor a pénzemet egy unalmas irodában üldögélve kerestem.

Valamivel nagyobb kedvvel kezdtem dolgozni, amikor a szemben lévő asztalhoz egy nálam néhány évvel idősebb, válófélben lévő nőt vezényeltek.

Hölgyolvasónk hátfájás miatt járt masszőrhöz, majd egy szabadság miatti masszőrcserétől úgy megfájdult a feje, hogy az autójával is csak félve megy szervizbe, mert ott is férfiak fogadják.
De mint néhány itt megszólaló masszőrtől tudjuk, ők tisztességes családapák és kikérik maguknak, hogy a masszőrlányok kígyóbűvöléssel rontják a szakma jóhírét.
Az ilyen történeteket olvasva hördülünk fel: a minek a micsodáját rontják?????

Nagyon megtetszett a fasszázs szó, amit néhányan a kalandjaim olvasása után írtak ide. Jó lenne tudni, ez saját találmány, vagyis itt született kifejezésről van szó, vagy korábban már használták, csak én nem találkoztam vele?

Amióta csak hirdetik magukat a lányok, azóta létezik a csalásnak az a formája, amikor vagy valami szexoldalról ellopott fotó díszíti a szolgáltató marketingdumáját, vagy olyan kép, ami ugyan őt ábrázolja, de 10 évvel, 10 kilóval és 40 százalék hurkával korábbról.
Az is gyakran előfordul, hogy egy masszázsszalonban dolgozik három randa nő és egy bombázó, persze hogy a cégérre az utóbbit rakják ki még olyankor is, amikor a szépséges hölgy már örökre befejezte, vagy rég másik csapatban űzi az ipart.

Páromnak is van néhány masszázsélménye, közötte mosolygós, dühítő, szánalmas, felháborító. Engem persze az háborít fel, hogy nem tudom rávenni az írásra, így egyelőre kénytelen vagyok helyette én idebloggantani a sztorijait.

Az első ilyen amúgyis páros élmény.
Hazai velnesz, megyeszékhelyen.

Volt nekem egy drágalátos kolléganőm, úgy hívták: Emőke.
Azt hiszem, kevesen voltak a cégnél akik nem utálták.
Emőke ugyanis nem értett semihez, viszont belepofázott mindenbe. Megtehette, hiszen jó segge volt, általában miniben riszált és mindenki tudta, hogy kinek a farkát tisztelhetjük benne.
A nagyhatalmú vezérhelyettesét!
Így lett Emőke a cégnél helyettes főosztályvezető, ami csak erősítette az önbizalmával egyenbes arányban álló aroganciáját.
 

Nagyon kiszolgáltatott tud lenni az egészséges férfiember, amikor hivatalos ügyben tölt néhány napot külföldön, a párjától, a szeretőitől és a hazai masszőrhölgyektől távol, amiről a hormonjai nem hajlandók tudomást venni.
Különösen súlyos a helyzet, amikor egy kiállításon hemzsegnek a szebbnél szebb hostessek: ott a csábítás nyolc órán keresztül és este meg vagy leiszod magad, vagy megkeresed a tévében a fizetős csatornát, meg a farkadat a paplan alatt.
No hát nekem egyik sem!

Olyan mélyre soha nem tudnék süllyedni, hogy érett férfiemberként a fantáziám segítségével önmagamat juttassam el a csúcsra, ebből a korból rég kinőttem.

Vannak olyan emlékeim, amiktől még most is feláll a szőr a hátamon.
Olykor el sem akarom hinni hogy ez velem történt meg.
Évekkel ezelőtt az egyik hirdetési újságban láttam, hogy Kissy szeretetmasszázst hirdet Óbudán.
Kíváncsi lettem milyen a szeretetmasszázs, ezért bejelentkeztem

Valamikor szerettem társaságban szaunázni és a törzshelyemen volt masszázs is. Lehetett választani a személyzetből női vagy férfi masszőrt, de ha épp a partneremmel akartam bevonulni a függöny mögé, annak sem volt akadálya.

Üzemelt akkoriban egy fórum, amit valami naturista szervezet indított és ahol ment a tapasztalatcsere, melyik hely milyen, hova érdemes menni és hova nem, nomeg ha már regisztráltunk, akkor ismerkedtünk is.

Úgy tud egy masszőz régiúj lenni, hogy valamikor járok hozzá, aztán sokáig nem, aztán egyszer megintcsak igen.

Évekkel ezelőtt mentem el hozzá, miután egy jó cimbora volt nála és két szimpatikus dologról számolt be, hogy jólérezte magáta lány nyoszolyáján, meg hogy mongol.
Mindkét tényező jelentőséggel bír, ugyanis az illető úr meglehetősen válogatós, az a fajta, akinek a szar se elég büdös (Gézám, bocs, de ilyen vagy) és ha neki valaki tetszik, az határozottam tud valamit.
Ami ezen kívül ígéretessé tette ezt a masszázskalandot, az a mongol lányok jó híre. (a kép illusztráció)

Kedves olvasónktól kaptuk a következő sztorit egy szakszerűséget nélkülöző, mégis kielégítő masszázs szolgáltatásról. Köszönjük és Isten tartsa meg a jó szokását.

Jobban jártam volna, ha otthonmaradok. Azt hiszem.
Már ezen kezdtem morfondírozni, amikor az ötödik szolgáltató hölgy telefonja kapcsolt néhány csengés után rögzítőre. Amúgy én az ilyet megjegyzem és akinek él a hangpostája, azt SOHA TÖBBET nem hívom fel!

Jó lenne tudni, hogy a hirdetések nívója romlik, vagy én lettem kalandvágyóbb, mindenesetre kíváncsi voltam, hogy egy testrészekkel illusztrált masszázshirdetés mögött vajon milyen szolgáltatás rejtőzik.

És megkaptam.